borbandi

Költöznek és megújulnak Borbandiék. Ezentúl a borbadni.hu-n leszünk elérhetőek. A cél marad, azaz borról írunk, a tudásszomj csillapítására. Igyekszünk a fogyasztókat továbbra is korrekt és pontos információkkal ellátni, saját döntéseik megalkotásának segítésére.

A tavalyi első, hagyományteremtő rendezvény sikere nyomán újra megrendezi a borász pókert a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület. Újra összehívjuk a magyar borászokat egy kellemes hétvégére, ahol egymás társaságát, borait, és a játék örömét egyszerre élvezhetik.

Nagy alkotások többnyire szerelemből születnek. S nem feltétlenül egy emberi lény iránt érzett elragadtatottságból, hanem a művészet, irodalom, gasztronómia vagy akár a bor iránt táplált, szerelemszerű rajongásból. Érvényes ez megannyi borra, melyet nem az egzisztenciális kényszer szült, hanem a borász minőségre való törekvése. "Kiadó és közönség nem létező tényezők a szellemi alkotás szuverenitása előtt" - írta Szabó Dezső 1922-ben a Panasz című kötetben. S így van: ha valaki nagyot akar alkotni, nem lesheti fél szemmel azt, hogy mit kíván éppen a közönség.

Egyre több étteremben van már pohárnok, azaz sommelier. Üdvözöljük is őket, mint a hamarosan érkező madarakat. Nem is olyan régen csak egy maroknyi haladó gondolkodású vendéglátós volt, aki erre a célra alkalmazott embert, akit jellemzően ki is képeztetett. Mára eljutottunk odáig, hogy azt mesélik: a vendég inkább nem is iszik bort, ha nagykereskedő adta a borlapot, és nincs sommelier, aki ajánlana valamit az ételhez.

Igen kellemes élményem volt az utóbbi időben a Borjour Magnum. Tavaly és tavalyelőtt kimaradt sajnos, de idén sikerült eljutni. Persze a bőség zavaráról szólt, de azért csak sikerült rendet vágni a káoszban, elsősorban azokra a pincészetekre utaztunk, melyeket nem ismertünk.

Másfél évtizede, midőn az első minőségi borokat kóstolgattuk a Várbarlangban az akkori borínyenc igazgatónak köszönhetően, hatalmas sikerélmény volt felfedezni a "fajtakaraktert", megjegyezni a pincészetek mellett fajtaneveket, kialakítani a borok világában az első fogalmi kapaszkodókat azon túl, hogy édes, száraz, fehér, vörös. Az ember automatikusan alakítja ki a fajta-centrikus kóstolási készséget, s hamar választ kedvenc fajtákat.

A hétvégén rendezik a Kocsonyafesztivált Miskolcon. A fesztivál hármas célja a gasztronómia, a bor és a művészet közvetítése egy időben, egy helyen. Idén a Kárpát-medence értékeit bemutatva Románia a díszvendég, a borok terén pedig a Tokaji Borvidék egyik legérdekesebb települése, Mád mutatkozik be.

Már 7 éve tart a rendezvénysorozat, amellyel a magyar vendéglátás Münchausenként megpróbálta magát a hajánál fogva kihúzni a csávából. A rendezvénysorozat sikeres, a számok legalábbis azt mutatják, hogy 200 ezer embert érdekel a dolog.

Számos tanulságot szolgáltatott az Info Rádió Hordóminta című műsorának ma esti adása, hiszen érzékeny témát választottak: Drágák-e a magyar borok, és ha igen, miért.

A hétvégék általában a kóstolókról és a vendégekről szólnak, de van kivétel. Vasárnap kiszabadultunk, és ennek örömére nem ittunk, hanem vezettünk.

Kialakulóban van egy rendkívül hasznos és értékteremtő hagyomány, a Furmint Február: hasonlóan ahhoz, ahogy a Márton nap is szép lassan beitta magát a vendéglátóipar világába s ma már természetes dolog, hogy majd' minden vendéglő libaételeket kínál Márton napkor és igyekszik újborokat is beszerezni hozzá, úgy a Furmint Február sem szorítkozik lassan az egyébként parádés Mezőgazdasági múzeumbeli kóstolóra, hanem vendéglők serege, borszaküzletek is csatlakoznak az akcióhoz.

Úgy egyeztünk Endre kollegámmal, hogy mindketten írunk a Borbandi-turnéról, annál is inkább, mert érdekes lehet ugyanaz az esemény két szemszögből. Elvégre az egész blog erre a kettőségre épül: hogy néz ki a borok világa a termelő és a fogyasztó perspektívájából? Persze van a dolognak némi pikantériája is abban az értelemben, hogy nem könnyű olyan hangnemet találni, mely nemcsak tárgyszerű, hanem annak is látszik.

Dorozsmai Endre kollega úgy döntött, hogy a bortúránk részeként, érkezésemkor megvendégel otthonában. Lefőzte egy korábbi borvacsorája menüjét és a hozzájuk kiválasztott borokat is megbontottuk. Fejedelmi volt.

A Borbandi blog két állandó szerzője, Dorozsmai Endre és Demeter Endre borkóstoló roadshow-t szervezett. Az első állomás Budapest, a második Arad, a harmadik pedig Temesvár volt. Mindhárom alkalmat patinás, 8-10 éves múltra visszatekintő borklub szervezte, a siker pedig messze felülmúlta a várakozásokat.

Vízkereszt és hamvazó szerda között tart a báli szezon. Minden közösség megrendezi a saját összejövetelét, és a mulatsághoz nálunk a bor is hozzátartozik. Számos rendezvény témáját a spirituális ital adja, köztük a Tokaji Borbarátnők VIII. Jótékonysági Báljáét is.

Megszűnik az eddig a bormarketingért felelős Agrármarketing Centrum (AMC), az ezzel kapcsolatos feladatok pedig végre logikusan a Magyar Turizmus Zrt.-hez kerülnek. A szakma kitörő örömmel fogadta a hírt, nekem viszont szinte hiányozni fog, hiszen az utóbbi 8 évben olyan sok témát adtak nekem.

A kétezres évek elején, amikor még nem volt divat a blogolás, a hasonló gondolkodásúak különböző tematikus fórumokon találhattak egymásra. Akkor alakult ki a "Bor, az istenek ajándéka" című, 1999. július 15-én alapított topic közössége, amelynek tagjai közül többen is elismert bloggerek, szakírók lettek azóta. Még annak idején, a régi szép időkben játszottuk e fórumon azt, hogy asszociatív síkon milyen kártyajátékhoz ki milyen bort kapcsolna.
Az ötlet megéri a felmelegítést.

Az imprinting pszichológiai szakszó, mely a korai bevésődést jelöli, az élet első szakaszában történő információfelszívást és elraktározást, mely a későbbiekben meghatározza a fajspecifikus viselkedést.

Messze még a szüret, de elkezdtük a felkészülést. Hernádi barátaim hívtak az örömhírrel, hogy találtak egy régi, működőképes prést, mehetek érte. Így is tettem, és hamarosan kezdődik a hosszú felújítási folyamat.

Az év férfiját keresi a Fejér Megyei Hírlap, és a jelöltek között két, a megyében dolgozó borász is van. A vicceket félretéve nagyon örömteli hogy egyáltalán felmerül az ötlet, hogy egy helyben dolgozó borász életpálya követendőnek számít, illetve kiemelésre méltó. Szavazzunk holnapig Hernyák Tomira és Miklós Csabira.

A magyar kultúra napján elgondolkodtam, hogy ha Kölcsey himnuszának befejezése annyira fontos, akkor az abban megemlített magyar borkultúra miért nem kap több figyelmet.

Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni saját egyéni érdekeinktől, akkor kifejezetten örömteli jelenségként kezelhetjük, hogy a száraz fehérborok lassan kezdik megtalálni a maguk helyét a magyar palettán az árak tekintetében is, persze kiegyensúlyozódásra még van további kifutási lehetőség. Teljesen abszurd dolog ugyanis, hogy a legtöbb esetben a száraz vörösborok még ma is lényegesen többe kerülnek, mint a fehérek, miközben sem élvezeti, sem eszmei értékük ezt nem teszi indokolttá.

A holdnaptár, a régi öregek, és több más tiszta forrás szerint pénteken takarítani kell. Megtaláltuk ebben a logikát, hiszen ha elemi kénnel fertőtlenítjük a légteret, akkor jó ha két napig nem kell bemenni a feldolgozóba. Persze mi mindenből igyekszünk viccet csinálni és reggeltől estig szórakozunk, amit szeretnénk megosztani olvasóinkkal is. Mád varázslatos hely, és ezt le is fényképeztük.

Január 7-én szombaton a fiatal borászokat tömörítő Junibor egyesület utószilvesztert szervez Budapesten a DiVino Borbárban. Az év első komolytalan boros rendezvényén nagy számban lesznek megtalálhatók a borászok és persze boraik.