Másfél évtizede, midőn az első minőségi borokat kóstolgattuk a Várbarlangban az akkori borínyenc igazgatónak köszönhetően, hatalmas sikerélmény volt felfedezni a „fajtakaraktert”, megjegyezni a pincészetek mellett fajtaneveket, kialakítani a borok világában az első fogalmi kapaszkodókat azon túl, hogy édes, száraz, fehér, vörös. Az ember automatikusan alakítja ki a fajta-centrikus kóstolási készséget, s hamar választ kedvenc fajtákat.

Utána előbb vagy utóbb rácsodálkozik, hogy a minőségi borkészítés epicentrumát jelentő Franciaország legjelentősebb borvidékein, Burgundiában és Bordeauxban jellemzően nincs is fajta feltüntetve a címkén. S fokozatosan rájön, hogy a fajta valójában másodlagos kérdés.

Annak idején, a kétezres évek fordulóján kedvenc fajtám az Olaszrizling volt. Ami nagymértékben összefügg újdonságélmény-központú természetemmel. Bármikor szívesebben kóstolok egy gyengébb bort, amit nem ismerek, mit egy kipróbáltan jót, inkább választok egy kevésbé színvonalas éttermet, ahol nem jártam, mint egy olyat, amiről tudom, hogy jó, de már „megvolt”. Az Olaszrizlingek világa csodálatosan változatos, könnyed reduktívtól a héjon áztatott masszív borokon át az aszúkig. Sokáig azt hittem, hogy egyetlen fajta sem tudja ezt a sokszínűséget felülmúlni. De mióta a tokaji borkészítésnek nemcsak palettaszínesítő elemei lettek a nagy száraz birtokfurmintok és a hasonló igényességgel elkészített dűlőszelektált borok, melyek jellemzően szintén Furmintból készülnek, revidiálnom kellett az álláspontomat. Mivel 1999 óta igyekszem évről évre megkóstolni a magyar borászati élvonal újabb és újabb évjáratait, alkalmam volt figyelni a Furmintok lenyűgöző fejlődését. Mindazonáltal valahogy struktúra-konzervatív reflexből, ha bárki megkérdezett a kedvenc fehérszőlő fajtámról, többnyire az Olaszrizlinget neveztem meg. A tavalyi Furmint Február volt talán az a pont, aminek hatására a Furmint is mindig odakerült a Rizling mellé, mint vetélytárs, az idei rendezvény viszont egyértelműen eldöntötte a helyzetet.

A Furmint a nagy magyar fajta, mely úgyszólván mindent tud, amit egy szőlőfajtának tudni kell. Az idei Furmint Február hatalmas élmény volt, sikerült módszeresen megkóstolni az összes bort a szakmai kezdéstől este 8-ig. Akkor még tettünk egy túrát, hogy netán kimaradt-e valami, majd a jól végzett munka örömével távoztunk. Erről a kóstolóról csak felsőfokon lehet beszélni – már várjuk a következőt.

Végül hadd emeljem ki a kedvenc tételeim közül a legmarkánsabbakat:

Szepsy: Birtok, 2009, Szent Tamás: Szent Tamás, 2009, Demetervin: Úrágya és Birtok, 2009, Árvay: Padihegy, 2009, Royal Tokaji: Szent Tamás, Orosz Gábor: Betsek, 2009, Dobogó pince: Betsek, Szent Benedek Pincészet: Furmint, 2008 (engem jobban megnyert mint a Szent Tamás), Fekete Béla: Somlói Furmint, 2006. Bott Judit bora is nagyon jó volt, de a fénykép alapján nem tudtam beazonosítani a dűlőt és az évjáratot.

 

Dorozsmai Endre