borbandi

Sok mindent láttam már ex-jogászként tárgyalótermekben, ex-gazdasági újságíróként irodákban, magyar állampolgárként pedig tényleg edzettnek tartom magam, de ez az eset olyan nyilvánvalóan kicsavarta és két vállra fektette a jogrendszerünket, hogy kijenelthetem: nem Európában, hanem a Vadkeleten lakom.

Történt mindez ugyanis BAZ Megyében. Itt van a Tokaji borvidék, a világörökség része. Szőlőtermesztési és borkészítési kultúrája miatt vált érdemessé erre a kitüntető címre. Működik itt azonban egy Promontorbor Zrt. nevű cég, amely vidáman él ebből a becses névből, és vissza is él vele. Ők készítik/csinálják ugyanis a teszkóakciós egyet fizet kettőt kap tokaji borokat ócsóért. A szőlőtermelők felé a 2008-as szüret óta vannak százmilliós adósságaik, a hegyközségnek tizenmillióval tartoznak, miközben a madarasteszkós cimborám azt mondja, hogy néha heti nyolc kamion is begördül tőlük a logisztikai központba. Ennek a cégnek a borásza a mádi hegyközség elnöke.

A hegyközség hungarikum, sajátságosan magyar jogintézmény. Köztestület, tanultuk az egyetemen, mindkettőn, a jogin és az élelmiszeriparin is. Az elvi függetlenség, önkormányzás azonban már a szabályok lefektetésénél el lett szúrva, hiszen meghatalmazással bárki, akinek egy tőke szőlője sincs, szavazhat a közös ügyekben. Ezzel csúnyán vissza is élt tegnap a vezér, Gágány úr, aki egyébként szintén jogász...

A mádi szőlőtermelők, azt gondolom jogosan vannak felháborodva azon a tényen, hogy a Promontor úgy működik a községben, hogy nem fizeti ki az embereket. Minden hegyközségi szavazáskor meg kell hallgatnunk Gágány úr hasbeszédét, közgazgasági kioktatását hol a világválságról, hol a nemzetközi helyzet fokozódásáról, avagy a tárgyalásainak fényes kilátásairól. Ami a mellettem ülők kapához, és kaszához szokott kérges kezének láttán, mitagadás, bátor tett.

Most azonban szerintem túllépte a határt. Napirenden kívüli, elvileg kampánybeszédében, majd az utána felszólaló borászának hozzászólásában megfricskázta alapanyagtermelőit, egyetlen - egyébként igaztalan - érvént felhozva, hogy ő az egyetlen felvásárló, az egyetlen megoldás. A jogászi bravúr pedig az volt, hogy a rendszer kiskapuját kihasználva, a település akaratával szemben, kapcsolatainak megmozgatásával összeszedett annyi szavazót, akik meg tudták változtatni a mádi emberek egyöntetű akaratát, és hatalomban hagyták a cég elöljáróját.

A szavazók nyilvánvaló többsége a választás végeredményének kihirdetése után elhagyta a termet. A mádiak lógó orral mentek haza, míg a megfenygetett, illetve a szomszédos kocsmában ingyen itatott bérszavazók ünnepeltek a mádi kultúrházban. Ünnepelték azt, hogy továbbra sem lesznek felújítva a szőlőutak, nem lesz semmi változás, és az emberek ezután sem kapják meg jogos jussukat.

A mádiaknak több ügyvéd ajánlotta fel segítségét, ahogy számos segítőnk akadt korábban a szerencsi erőmű ügyében is. Komoly erők mozdultak meg tehát az ügyben. A csúcsminőségű tokaji bornak ugyanis számos rajongója van, akik felelősséget éreznek a borvidék sorsa iránt.

Demeter Endre

A fesztivált 30 éve rendezik egy középkori vásár hagyományát felidézve. A Mastrogiurato-nak nevezett választott városi elöljáró a vásár idejére teljhatalmat, pallosjogot, és ennek végrehajtásához két hadsereget kapott, ami a korszak legbiztonságosabbjává, így legnagyobbjává tette a lancianoi vásárt, szívesen járt oda mindenki. Ennek is van tanulsága a mai időkben, de a legfontosabb tapasztalatom mégis az, hogy a sok hiteltelen és lehúzós fesztivál mellett létezik jó példa, normális út is, ami nem is tűnik kivitelezhetetlennek.

Fantasztikus érzés egy középkori fesztivál közegét átélni, időutazás során egy más kor részévé válni, benne élni. Látni, hallani, érezni, szagolni egy teljesen hiteles egészt, ami pont olyan, mint akkor volt. Ez a korszak végtelen nyugalommal és kiegyensúlyozottsággal tölti el a zaklatott modern lelket, hiszen nagyon emberi és európai. Ezt egyébként jóval kevesebb utazással mindenki átélheti Európa egyik legszínvonalasabb és legelismertebb fesztiválján, a visegrádi Palotajátékokon nyaranta.

Tavaly csak ámultam és bámultam, őszinte, gyermeki csodálattal és áhítattal figyelve a misztériumjátékok unikornisait, tündérkirálynőit és szatíroszait, a zázlósokat, a táncosokat, a dobok pergését, a harsonák hangját, a csaták zaját, a fegyverek és a páncélok csörgését. Idén azonban sokat beszélgettem a borom mellett a német csapat vezetőivel és az egyik olasz mutatványos és zenész csoport dudásával, és végre megértettem, hogy ez a dolog nem csak szép és jó, de a világban divatos és működőképes is. Olasz és Németországban se szeri se száma a kisebb-nagyobb középkori vígasságoknak, szinte minden napra jutna egy. A nagy okosság pedig: még a falusi fesztiválokat, szüreti napokat is igyekeznek ilyenné alakítani, mert látványos, mert hiteles és mert az emberek jól érzik magukat ilyen környezetben.

Átgondoltam gyorsan a magyarországi helyzetet: a vállalhatatlan, igénytelenségben és delíriumban tobzódó, ám mindenütt kötelező falusi napjainkat, és a teljesen érthetetlen módon, erőltetetten jazz-re épített bor- és pálinkafesztiváljainkat. Az egyéb főző, gasztro, kínai bóvlit áruló, kultúrált szórakozást csak ígérő népünnepélyt most nem is elemezném.

Látszólag különböznek, mégis alapvető közös tulajdonságuk, hogy ezeken semmi sincs ingyen, és a szolgáltatás színvonalához képest bicskanyitogatóan drágák. Koncepció, mögöttes gondolat nincs, így az arculat sem alakulhat ki. A kultúrált, színvonalas családi szórakozásnak tehát lőttek. De van megoldás: tisztelt szervezők, önkormányzatok, döntéshozók, kompetensek! Tesség átgondolni, hogyan térhetnénk vissza a középkorba!

Demeter Endre

Kitűnő, tiszta ízű, egészen feszes és fegyelmezett boraik régóta a figyelem középpontjában vannak. A címke és a design büszkén hirdeti a 996-os alapítást, ami valóban különleges, én is odaírnám. A helyzet azonban az, hogy a borkészítés a kommunizmus évtizedeiben szünetelt, államosítás miatt. A 2003-as újjáélesztést a bölcs barátok profikra bízták. A borászat, a szőlők, így közvetve a borok is a 2004-ben elhunyt világhírű magyar borász, Gál Tibor szakértelmét dícsérik. A főborász, Liptai Zsolt is az ő tanítványa volt, tehát a működést is alaposan bebiztosította. Az elmúlt hét év munkájának eredménye meg is lett, a pincészet megkapta a gazdaság teljesítményét elismerő legnagyobb elismerést, az "Év Pincészete" címet, amelyet 2002-ben alapított a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége.

Liptai Zsolt értékelése szerint a cím egy visszajelzés, miszerint a borászat jó irányba halad. A pannonhalmi borvidék arculatát szeretnék bemutatni, és most úgy tűnik, hogy fáradozásuknak volt értelme. Véleménye szerint minden olyan pincészet megkaphatja ezt a díjat, aki felkészültsége folytán tartósan jó borokat készít. A fejlődés az apátsági pincészet esetében folyamatos, jelenleg az út kétharmadánál járnak. A palackszám folyamatosan emelkedik, 2013-ra érik majd el a 300 ezer palackot. A termesztés és technológia tudatos tervezéskor fontos volt a nemzetközileg is versenyképes ár-érték arány, amely sikerének bizonyítéka, hogy a 15-20 százalékos export-arányt folyamatosan tudják tartani. Az elmúlt hét évben folyamatos kísérletezés és odafigyelés mellett lassan kikristályosodik a struktúra: az 50 hektárnyi termő ültetvény harmada kékszőlő, amelyből a pinot noir fajta kapja a legnagyobb hangsúlyt. A fehér szőlők között a rajnai rizling élvez prioritást, és szerepel 20 százalékos aránnyal. A fajta termésének legjavából kiemelt bort is készítenek - szerzetesrendi áthallással - Prior néven. 

Demeter Endre

A sommelier a magas szintű gasztronómia egyik frontharcosa. Ő találkozik a vendéggel, és neki nyílik módja a borkultúrára és az étel-ital párosításra való nevelésre. Értelemszerűen mindezt bölcsen, elegánsan és finoman teszi. Feladata sokrétű, nem egyszerűen italos pincér, hanem a pince ura és mestere, a készletek rendezője, valamint a vendégek szórakoztatója és oktatója egyben.

Az étel és a hozzá fogyasztott ital harmóniája igen fontos dolog. Az étel ízeit kiemelheti a bor és fordítva, de létrejöhet harmadik, közös íz, mégpedig olyan, amelyet más módon nem lehet elérni, tehát megismételhetetlen élményben részesítheti vendégét egy igazi sommelier.

Magyarország éttermi kultúrájáról mindannyiunknak van véleménye. A régi rossz beidegződések máig élnek, találkoztunk már a dörzsölt zsebelő vendéglátós archetípusával, aki szerint a vendégnek véletlenül sincs igaza. Nem sokkal jobb a modern változat, a teljesen dilettáns újgazdag sem, aki a barátnőnek vett a városi terepjáró mellé egy éttermet is mókából, és el sem tudja képzelni milyen a szakma iránti alázat, és miért kellene egyáltalán borhoz értő kollega a pályára. Majd a nagykereskedő kinyomtatja a borlapot, hozza a borhűtőt, esetleg még fizet is szerződéskötéskor. Ez persze az árakon és a választékon meg is fog látszani, de ezt már nem mindenki látja át.

Egyre több vendég akad azonban, aki egy nagykereskedői itallap láttán inkább nem is kér bort, és bátran jelzi azt a spórolós vezetés felé, hogy elférne a helyen egy önálló döntésekre képes sommelier, mert a világ más részein bizonyos árszínvonal és kategória esetén ez már elengedhetetlen. Ezt sok étterem meg is fogadta, és szerencsére szépen szaporodnak az üdítő példák is.

A sommelier szó jelentését egyre kevésbé kell elmagyarázni, és a szakmai élet is pezseg. Múlhatatlan érdemei vannak ebben a Magyar Sommelier Szövetségnek, és annak a lelkes csapatnak, akik az évek során, a nehézségek ellenére sem csüggedtek, és életben tartották a szakmán belüli kommunikációt és a fejlődést generáló bajnokságot is, 2010 augusztus 26-27-én immár a 17. alkalommal. Mivel a korábbi szervezőknek már nem volt lehetősége a lebonyolításhoz, a sikereiről méltán híres soproni Bormarketing Műhely Nonprofit Kft. sietett a szakma segítségére és vállalta a rendezést, nyilván hazai pályán, Sopronban.

Az idei győztes Cseke Gábor lett, aki 2007 óta az Egyesült Királyságban a Surrey-beli Hotel Great Fosters sommelier-je. Vendéglátóipari végzettségű, a londoni Wine and Spirit Education Trust diplomakurzusának végzős hallgatója. Korábban már volt második helyezett is (fenti kép 2004-ből), így mindenképpen jó esélyekkel indult. Ezzel a győzelemmel megszerezte a jogot arra, hogy a novemberben, Strasbourgban megrendezésre kerülő európa bajnokságon ő képviselje hazánkat.

Az előző bajnokot, a mostani verseny fő szervezőjét, Lukács Szabolcsot a rendezvény lebonyolításáról kérdeztem. Véleménye szerint annyira pozitívak voltak a viszajelzések, hogy már csak ezért is érdemes volt.  Nem titkolta el azt sem, hogy a sikeren felbuzdulva jövőre egy közép-európai bajnokságot szeretnének rendezni a környező országok szövetségeivel együttműködve. Magyar bajnokság így csak két évente lenne. Persze megkérdeztem, hogy nem akart-e inkább indulni. Szabolcs azt mondta, hogy a versenyt nézve elfogta a vágy, szívesen ott lett volna indulóként is, de most más feladata volt.

A megmérettetésen induló sommelier-knek komoly, nemzetközi szintű követelményeknek kellett megfelelniük. Az elődöntőben 90 perc alatt előbb egy 25 kérdésből álló tesztet kell kitölteni, 2 párlatot felismerni (származási hely, fajta, márka), valamint 2 bort írásban részletesen jellemezni. A gyakorlati feladatok során egy bort dekantálni kellett, majd a poharakba töltött bort egy választott idegen nyelven le kellett írni. A döntőben a színpadon berendezett kvázi-étteremben helyzetgyakorlat-szerűen kellett helyt állni.

A versenyző éttermi szituációban, mint az étterem fősommelier-je fogadta a vendégeket, akik "nem beszéltek magyarul", tehát angolul kellett pezsgőt ajánlani és felszolgálni nekik. A továbbiakban adott ételsorhoz italsort kellett ajánlani, az italok között szerepelnie kellett három külföldi tételnek is. Ezután bort kellett dekantálni a következő asztalnál, ezt egy hibás borlap szóban történő kijavítása követte, majd felkészülés nélkül, az igen nagyszámú néző előtt rögtönözve kellett 3 bort 5 párlatot minél pontosabban leírni-felismerni.

Ezt szivargyújtás követte, majd a három döntősnek egyszerre egy 1,5 literes palack Moet et Chandon pezsgőt kellett kitöltenie 12 pezsgőpohárba úgy, hogy ne maradjon a palackban illetve hogy minden pohárba ugyanannyi jusson. A 3 versenyző az utolsó számot kivéve egymás után szerepelt. A döntőn a versenyzőknek a rendelkezésre álló tiszta idő 50 perc volt, amely a feladatonként meghatározott időkorlátokból adódódott össze. Mindhárom versenyző munkájáról videofelvétel készült a zsűri munkájának megkönnyítésére, a nézők így nemcsak a nézőtérről, hanem a vászonra kivetített közelképen kinagyítva is követhették a versenyzők mozdulatait. Ritkán látni ilyen jól szervezett, gördülékeny és látványos bor-gasztronómiai rendezvényt. Gratulálok a győztesnek, az indulóknak és a szervezőknek is.

Demeter Endre

Az idei díszvendégek a határon túli magyar borászok lesznek, ami külön öröm, hiszen megérdemlik az - akár megkülönböztetett - figyelmet, mégis úgy látom, hogy nehezen kapnak megjelenést. A megújult honap szerint itt lesz Balla Géza, a Kasnyik család és Maurer Oszkár is, akiknek jól ismerem borait, és leginkább a kihagyhatatlan kategóriába sorolnám őket. Már csak értük is érdemes felcaplatni a sok lépcsőn.

A boregyetem megadja a szakmaiságot, amit a tömegrendezvényt felületesen szemlélők esetleg hiányolhatnak. Az összes előadás érdekesnek hangzik, ahogy a korábbiakból is sokat tanultam már az évek során.

Idén végre a fesztivál idejétől eltérő időpontban, egy héttel korábban rendezik a Szentendrei Skanzenban a Szüreti Sokadalmat. Aki tehát kézműves borászokra és gyerekkonformabb szórakozásra vágyik mostantól nem kell választania, mindkét helyre eljuthat.

Jó szórakozást mindenkinek!