Középkori fesztiválon jártam az olaszországi Lancianoban. A visegrádi Szent György borlovagrendbeli barátaim először tavaly hívtak meg, miután már 12 éve járnak oda (is) csépelni egymást. Az olaszok szerettek volna magyar kiállítókat is a középkori vásárra, így a magyar kontingens a haditornászok mellett kézművesekkel és borásszal is bővült.
A fesztivált 30 éve rendezik egy középkori vásár hagyományát felidézve. A Mastrogiurato-nak nevezett választott városi elöljáró a vásár idejére teljhatalmat, pallosjogot, és ennek végrehajtásához két hadsereget kapott, ami a korszak legbiztonságosabbjává, így legnagyobbjává tette a lancianoi vásárt, szívesen járt oda mindenki. Ennek is van tanulsága a mai időkben, de a legfontosabb tapasztalatom mégis az, hogy a sok hiteltelen és lehúzós fesztivál mellett létezik jó példa, normális út is, ami nem is tűnik kivitelezhetetlennek.
Fantasztikus érzés egy középkori fesztivál közegét átélni, időutazás során egy más kor részévé válni, benne élni. Látni, hallani, érezni, szagolni egy teljesen hiteles egészt, ami pont olyan, mint akkor volt. Ez a korszak végtelen nyugalommal és kiegyensúlyozottsággal tölti el a zaklatott modern lelket, hiszen nagyon emberi és európai. Ezt egyébként jóval kevesebb utazással mindenki átélheti Európa egyik legszínvonalasabb és legelismertebb fesztiválján, a visegrádi Palotajátékokon nyaranta.
Tavaly csak ámultam és bámultam, őszinte, gyermeki csodálattal és áhítattal figyelve a misztériumjátékok unikornisait, tündérkirálynőit és szatíroszait, a zázlósokat, a táncosokat, a dobok pergését, a harsonák hangját, a csaták zaját, a fegyverek és a páncélok csörgését. Idén azonban sokat beszélgettem a borom mellett a német csapat vezetőivel és az egyik olasz mutatványos és zenész csoport dudásával, és végre megértettem, hogy ez a dolog nem csak szép és jó, de a világban divatos és működőképes is. Olasz és Németországban se szeri se száma a kisebb-nagyobb középkori vígasságoknak, szinte minden napra jutna egy. A nagy okosság pedig: még a falusi fesztiválokat, szüreti napokat is igyekeznek ilyenné alakítani, mert látványos, mert hiteles és mert az emberek jól érzik magukat ilyen környezetben.
Átgondoltam gyorsan a magyarországi helyzetet: a vállalhatatlan, igénytelenségben és delíriumban tobzódó, ám mindenütt kötelező falusi napjainkat, és a teljesen érthetetlen módon, erőltetetten jazz-re épített bor- és pálinkafesztiváljainkat. Az egyéb főző, gasztro, kínai bóvlit áruló, kultúrált szórakozást csak ígérő népünnepélyt most nem is elemezném.
Látszólag különböznek, mégis alapvető közös tulajdonságuk, hogy ezeken semmi sincs ingyen, és a szolgáltatás színvonalához képest bicskanyitogatóan drágák. Koncepció, mögöttes gondolat nincs, így az arculat sem alakulhat ki. A kultúrált, színvonalas családi szórakozásnak tehát lőttek. De van megoldás: tisztelt szervezők, önkormányzatok, döntéshozók, kompetensek! Tesség átgondolni, hogyan térhetnénk vissza a középkorba!
Demeter Endre
Utolsó kommentek