Egy újabb nyári hétvége. Esős hétvége.  Mint az előző, az azt megelőző és az azelőtti is.

Borászember ilyenkor mit csinál?

Tervez..  aztán reménykedik..  aztán újratervez..  aztán szitkozódik..   ki-ki vérmérséklete, habitusa szerint.

Kemény legény nem adja fel! Én biza felmentem a Király dűlőbe..  aztán le is csúsztam.

Fityegtem a hegyoldalban, mint Hello Kitty macskája a kulcstartón!

Ingott-rengett alattam a lóerő, egy mozdulat és szánkóbajnokokat megszégyenítő sebességgel esek be -irányíthatatlanul- Szepsy Pista bátyám szőlőtőkéi közé!

Jött a segítség, traktor húzott fel az útra.

A nagy ijedtségre kinyitottam egy Furmintot 2009-ből. Épp jóízűt kortyoltam, amikor bejelentkezett egy régen várt látogató, Borissza Clarissa. ..és jött..

Jött, látott és főzött. Fűzött. Nem gyöngyöt, engem. Kóstolta a boraimat, szórakoztatott, szórakozott, dolgozott, írt, jegyzetelt.

Nyitottam ezt is, nyitottam azt is..  poharakon, borokon keresztül bejártuk Úrágyát, a Kakast,a Királydűlőt és csúsztunk. Immáron lóerő nélkül, bele a hajnalba..  csúszott a bor is, pirkadt az ég is, kakas kukorékolt, amikor hajnali négykor feltartotta a kezét, hogy elég, aludni térne. Úriember vagyok, hagytam.

Reggel már a kertben csicsergett, a biokertből szakított terroir-paradicsom leve csöpögött az állán, amikor előkeveredtem.

Mielőtt a reggeliig jutottunk volna, újabb vendég jelezte jöttét, így újabb kóstoló, újabb poharak, újabb történetek és borok..  még el sem búcsúztunk, amikor egy 8 fős csapat sétált be a kapun.

Borissza térült-fordult, regélt, mesélt, mintha itthon lenne..  öt körül ment el a csipet-csapat, ekkor jelezte, reggelizne.. 

Mádon. Vasárnap este. Mi van nyitva, ember?

Telefon ide, telefon oda, került szarvaspörkölt és harcsapaprikás is, ízlés és kedv szerint. Ő azt ette, én emezt, jól laktunk..  pihegtünk a kávé felett, amikor -ne! már megint!- újra csengettek! Vendég állt a kapu előtt.

Régi barátok ők, így lazára vettük a figurát. Bevallom, ma nem bírtuk hajnali négyig.

Ülök a gép előtt, írom e sorokat és most villant be, hogy ma se vittem ki a szőlőbe. Az elmúlt napokban lehullott, rekord-döntögető 90 milliméter csapadék elmosta a túrát, is.

Holnap...  holnap talán..  új nap virrad..  újabb tervek, újabb ígéretek, álmok..  addig is elkortyolgatom a Birtokfurmint utolsó cseppjeit...

 

B.B. & B.C.