Pontosan egy hónapja kezdtük a szüretet, jóval előbb a szokottnál. Tegnap befejeztük a szárazborok alapanyagának szedését. Bent van, amit szerettünk volna, és elértük azt a határt, amikor a must már valószínűleg csak maradékcukorral tud kierjedni. Ezért most megállunk egy pillanatra, várunk az aszúsodást indító esőre, és már nem rohamtempóban, hanem szépen lassan szedjük a természetes édesborokhoz a szőlőt.

A száraz, csapadékmentes évjárat megtréfált minket, rengeteg fejtörést okozott. A szoktalan körülmények és a hihetetlenül gyors érés miatt sietni kellett a munkával. Az egyetlen megnyugtató részlet az volt, hogy az általam legjobban tisztelt kollegák is hasonló gondolatok, kétségek között vívódtak, és végig hasonló ütemben haladtunk, ismét csapatmunkában.

A maradékcukor nélküli, száraz boroknak kedvezett eddig a 2011-es évjárat. Még mindig nem vagyunk biztosak abban, hogy lesz-e egyáltalán természetes édesbor-alapanyag. Így minden lehetséges tárolókapacitást száraznak szánt mustokkal töltöttünk fel, rohammunkában szüreteltünk pontosan egy hónapig.

A mustfokok mostanra a nedvesebb talajú szőlőkben átlépték a természetes alkoholos erjedés azon pontját, amikor még száraz bor készülhet belőlük, komoly édesbornak viszont még nem lennének jók, így várunk. A szárazabb talajokon nem emelkedik a mustfok, sőt a növény visszagyűjti a tápanyagot (azaz gyümölcscukrot) a fürtökből, csökken a beltartalom. Ezeket az ültetvényeket is leszedtük már, részben a tőkék kímélése érdekében.

A Természettel dolgozni érdekes és változatos feladat, nincs két egyforma év, különösen az utóbbi időben. A növény alázatra és elfogadásra tanít, a szakmai igényesség pedig serkenti a kreativitást, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a rendelkezésre álló lehetőségekből. Szép így élni.

Demeter Endre