borbandi

Az év vége és a születésünk napja egyaránt visszatekintésre késztet. Mivel nekem a kettő szinte egybeesik, minden évben alaposan értékelem az évjáratot, mérleget készítek, elsősorban a jövő bölcs tervezése érdekében.

Tokajban későn kezdődik és sokáig tart a szüret. Megszoktuk már, de a vége azért mindig próbára teszi az embert. Sok olyan apróság van, ami ilyenkor már valóban sokat vesz ki az ember erejéből. Elfagy a víz, a csatorna, csúszik minden, a gépek, prések is nehezebben működnek.

Már második hete nem szüretelünk, mert az édesborok alapanyagát Tokajban a tőként töppesztjük, igen nagy kockázatot vállalva a várakozással. Azért nem pipálunk a tornácon, feladat akad így is bőven.

Pontosan egy hónapja kezdtük a szüretet, jóval előbb a szokottnál. Tegnap befejeztük a szárazborok alapanyagának szedését. Bent van, amit szerettünk volna, és elértük azt a határt, amikor a must már valószínűleg csak maradékcukorral tud kierjedni. Ezért most megállunk egy pillanatra, várunk az aszúsodást indító esőre, és már nem rohamtempóban, hanem szépen lassan szedjük a természetes édesborokhoz a szőlőt.

Borászsimogató volt a hétvégén Etyeken, és az otthonomban, Mádon is. Az etyeki Kezes-lábos fesztivál szokás szerint szépen zajlott, de a megújult Mádi Szüreti Napokat váratlan érdeklődés övezte, hozzáértő becslések szerint 15-20 ezren voltak kíváncsiak ránk. Aki lemaradt, nem fért be, ám hasonlóra vágyik, azzal találkozunk jövő hétvégén Móron, Miklóscsabi barátomnál.