Tokajban későn kezdődik és sokáig tart a szüret. Megszoktuk már, de a vége azért mindig próbára teszi az embert. Sok olyan apróság van, ami ilyenkor már valóban sokat vesz ki az ember erejéből. Elfagy a víz, a csatorna, csúszik minden, a gépek, prések is nehezebben működnek.

Csikorgó hidegben szüretelni és préselni nem annyira mókás, mint nyári időben. Miért tesszük ezt mégis? Mert Tokaj lényege a természetes édesborok készítésének a lehetősége, amelyeket a tőkén töppesztünk. Ehhez a világon itt a legjobbak az adottságok. Mindez mégis nagyon kockázatos, főleg ha a csúcsminőség elérése érdekében az utolsó pillanatig várunk, hogy minél koncentráltabb alapanyaggal dolgozhassunk a pincében.

Ezen a héten szerintem befejezzük a szüretet, de a munka nem ér véget, csak behúzódunk a hidegből a pince mélyére.

Demeter Endre