Amikor pár hete azt írtam, hogy az Év boros megarendezvénye, a VinCE megér külön utazást Kárpát-medence bármely szegletéből a magyar fővárosba, a tavalyi rendezvényre eljutó barátaim beszámolóira valamint a meghívottak, kiállítók listájára alapoztam. Az idei esemény részvevőjeként a fenti állítást utólag is határozottan megerősíthetem.


Még akkor is, ha a borászok részéről hallatszott némi jogos elégedetlenség, hogy nem elég, hogy ingyen kóstoltatják nemes nedűiket, de igen kemény kiállítási díjat is kérnek tőlük, s még akkor is, ha a biztonságiak túl komolyan vették a rendezvény 20 órás lezárását, egyik jeles előadóra, Mészáros Gabriellára például egyszerűen ráoltották a villanyt beszéde közben.

A borrajongó részéről a VinCE jó programszervező készséget, világos preferenciákat és nagy önfegyelmet követel, már amennyiben valakinek célja maximálisan kiaknázni a vissza nem térő lehetőséget az információfelszívásra és minél több értékes tétel megkóstolására. Egymásra épülnek ugyanis a programok, párhuzamosan zajlottak jellemzően három helyszínen a szakmai előadások, egész nap üzemelt korlátlan fogyasztás mellett a „mini-pálinkafesztivál”, és délután 5-től 8-ig a szintén korlátlan borkóstolás.

Mi meghallgattuk Denis Roland Billecart Champagne-ról szóló előadását, mely érthető módon a nagyközönségnek szólt, az alapoktól vázolta fel a legfontosabb tudnivalókat a pezsgőről, 6 kiemelkedő Billecart tétel megkóstolása mellett. Meglepő és örömteli volt látni, hány borász tartotta fontosnak Baumkauf Wille Mártától, Áts Károlyon keresztül Molnár Péterig, hogy ott legyen szombat reggel 9 után, hogy helyet kapjon a féltízkor kezdődő előadásra.

Ezután a Master of Wine Istitute vezetőjének és helyettesének előadását hallgattuk meg, két izgalmas feladatot abszolválhatott a közönség, először három különböző karakterű de azonos fajtából (mint kiderült szürkebarátból), más-más borvidéken készült fehérbort kaptunk, be kellett azonosítani a fajtát és a termőhelyet. Másodszor három vörös cuveét töltöttek ki, ismét csak különböző borvidékekről (volt akinek nem jutott a harmadik tételből, az bizony bosszankodhatott) s meg kellett mondani mi a közös bennük. A megoldás a Grenache volt.

A kemény edzés után nem volt nehéz az egyébként kiváló, Bocuse d’Or nyertes séf, Fabrice Desvignes vontatott és unalmas főzőbemutatójába belealudni. Egy pálinkás vargabetű után következhetett az estébe nyúló borkóstolás, az egyes tételekről legközelebb.

Vasárnap reggel Malatinszky Csaba Cabernet Franc-ról szóló előadását hallgattuk meg, aki tökéletesen meggyőző szakmai érvekkel bizonyította, hogy világszinten Villány az a hely, ahol a Cabernet Franc otthon érzi magát s hogy erre a fajtára kell elsősorban építeni. Meg is kóstolhattunk 6 kiemelkedő tételt, kettőt az előadó szortimentjéből, továbbá egy Bockot, egy Gere-Weningert, egy Vylyant és egy Tiffánt. Mind a hat bornagyság tökéletes formáját mutatta, nehéz lenne közülük választani, de ha nagyon muszáj egyet megnevezni, akkor a Gere-Weninger Cabernet Franc szelekcióra szavaznék.

Ezután szívem csücske, Eger következett, Lőrincz György felvezetésével és Mészáros Gabriella szakértő előadás mellett. Bemutatkozott a Dűlő-klub, amire igyekszünk még visszatérni, kóstolhattunk remek olaszrizlingeket és kékfrankosokat a legjobb egri termelőktől. A rizlingek katartikusak voltak, nem is lehetett sorrendet felállítani Gál Lajos (Kántor-tag), Lőrincz György (Boldogságos) és az Orsolya pince (Görbesoros) borai között, a felszolgált kékfrankosok megértéséhez lehet, hogy kevés volt az eddigi kóstolási tapasztalatom vagy hiányosak az értelmezési sémáim, de messze túlságosan savhangsúlyosaknak,  nyerseknek és fésületlennek tűntek egytől-egyig.

Ezután egy kiadós büféebéd következett a Rickshawban, amit másoknak is jó szívvel tudok ajánlani (nem olcsó, de parádés a felhozatal), majd ismét estébe nyúló kóstolás.

Rendkívül tartalmas hétvége volt, barátaimmal már készülünk a 2012-es kiadásra.

Dorozsmai Endre