Ember tervez, Isten végez, - ez a nagy igazság a boros rendezvényekre is érvényesnek tűnik. A Komplex élményt nyújtó VinCe 2011 rendezvény mindkét napján még az előadások alatt szépen kidekoráltam a kiállítókat röviden bemutató ügyes kis füzetkét, amit kaptunk, hogy célirányosan haladjunk borkóstolással és semmiképpen se hagyjuk ki alapvető tételeket. Ehhez képest mire eljött az öt óra, már elment a kedvünk a rendezett kánontól, s inkább a pillanatnyi szeszély irányította lépteinket, s noha sikerült sok mindent abszolválni a fontos célpontok közül, végső soron a tervszerűségből nem lett semmi.

Kezdjük a beszámolót azzal, ami nem bor. A bizsergető allúziókat keltő „Ibéria szűzei” stand kiváló minőségű extra szűz olívaolajokat kínált, sajnos gyenge minőségű műanyag pohárból. Ezzel együtt végigkóstoltuk mindegyiket, rendkívül kellemes, intenzív aromájú olajok voltak egytől egyig, a standolók szerint igyekeznek maguk eladni az importált olajokat, mert az a tapasztalatuk, hogy a kereskedők hatalmas árréssel dolgoznak. No de hát ezt a jelenséget elég jól ismerjük a borok világából.

Külön élmény volt a Corinthia szálló átriumszerű télikertjében berendezett, pálinkafesztiválnak is beillő párhuzamos rendezvény. A kiállítók nem voltak ugyan maradéktalanul lelkesek, hiszen a közönség többsége a borért jött és nem volt nagy tolongás a pálinkák körül, fogyasztói szemszögből igencsak értékelendő volt az ötlet: ennyi jó pálinkát ilyen jó áron tudtommal sehol nem lehet kóstolni. (A borimádó jegy egy napra számítva 9750 Ft volt, ez feljogosított kettőt leszámítva minden előadáson való részvételre, a pálinkás részleg látogatására valamint a 17 órától 20 óráig tartó szabad kóstolásra.) Mi az Agárdi prémium pálinkákat kóstoltuk végig, ezek hozták a  formájukat, nagyon értékeltük a Szekszárd közelében, Harcon működő Brill főzde pálinkáit, s persze milyen az ember, nem a tiszta ízű, zamatos gyümölcspálinkák ragadtak meg emlékezetünkben, hanem az alapanyag íz- és illatvilágát tökéletesen hozó zöldségpárlatok: cékla, répa, spárga. Kiemelkedők voltak a Zimek főzde pálinkái valamint egy aránylag friss piaci szereplő, az Etyeki Címeres Pálinka nedűi. A whisky standon nem a szokásosan remekbe szabott single malt okozta a nagy meglepetést, hanem egy tökéletes, skót stílusú japán whisky.

A borok közül két nap alatt kb. 120 tételt sikerült megkóstolni, bár ezeket pontos jegyzet híján nem könnyű rekonstruálni. De a memória végül is jó szűrő: a maradandóra emlékszünk. Egy aránylag félreeső teremben kapott helyett a Jekl pince valamint a Pannon Bormíves Céh standja. Jeklék borai ezúttal is kiválónak bizonyultak, a Borakadémia egyik alelnökének baráti körben megejtett megfogalmazása szerint ők is a villányi első vonalhoz tartoznak a boraik minősége alapján, csak ezt még nem mindenki tudja.

Örömteli volt a Maligánból ismert sommelier-bajnok Köles Andrást ismét Figula-színekben látni (először a tavaly 7x7en találkoztam Vele e funkciójában) amint remek borokat kínál részben a Figula pincétől részben Jásdi Istvántól. Légli Ottó impozáns szortimentjéből a Landordot, a Rajnai Rizlinget, és a Lugast választotta ki. Nálam bejött a papírforma, az eddig minden évjáratban kóstolt Landord nyert meg legjobban koncentráltságával és pazar egyensúlyával. A Céh standjánál képviseltette még magát Szeremley Huba pincészete Kardos Gábor értékesítési igazgatón keresztül, valamint Árvay János, aki megmutatta, hogy saját pincészetének élén is tud olyat alkotni, mint a Hétfürtös keretében. Kellemes meglepetés volt Fölföldi Bélával találkozni, aki a Szatmári Pince csapatát erősíti immár. Minerális, tömör, komoly badacsonyi nedűket kínálnak. Volt szerencsénk ismételni is: estefelé az ember megáll, ha baráti szót hall, így újrakóstoltuk a Juhász testvérek Akadémián már abszolvált borait, hiszen a Demeter Csaba oldalán megismert Bondor András most ezt a csapatot erősíti. Megkóstoltuk még a Gróf Buttler, a Heumann, a Szent Kereszt, a Heimann, a Bock pince valamint Bott Frici szortimentjét.

Zárásként Patrícius aszút kértünk, amit kifele menet kóstolgattunk, kerülve az erélyes biztonságiakkal az összetűzést. Komplex élmény volt a Vince, a borrajongók számára túlzás nélkül kihagyhatatlan.

Dorozsmai Endre