Szüret van, igaz zöld. Ilyenkor éretlenül dobáljuk le a fürtöket a földre, hogy a növény életét megkönnyítsük, és a többi termést nagyobb biztonsággal tudja beérlelni. Amikor az időjárás engedi permetezünk, válogatunk, dolgozik a metszőolló. Ha kikerget az eső az ültetvényből, akkor bölcsen figyeljük a Természetet, és a pincében haladunk a feladatokkal.

A zöldszüret elég furcsa dolog. A faluban van olyan borász, akivel az anyósa nem állt szóba hónapokig, amikor a drága termést a földre dobálta. Hallottam már magamról is, hogy nem vagyok normális, mert csak levelet termelek. A folyamat lényege az, hogy megkönnyítsük a növény életét, és csak kevés fürtöt, ám kiváló minőségben kelljen beérlelnie. Könnyebb így a növényvédelem és a talajmunka is, mert ha keveset várunk az ültetvénytől, akkor könnyebb az élete, jobb a kondíciója, és gond esetén nekünk sem kell annyira drasztikusan beavatkoznunk. Hagyományos, vagy természetes művelésnek is hívhatjuk ezt. Lutri persze így is, mert az időjárás, az eső, a jégeső, a napsütéses órák száma előre nem számítható ki, a szerencsére is szükség van. Ugyanakkor kevesebb termést, fél-egy kilót még nehezebb években is könnyedén terem egy tőke. A szerencsét segítjük tehát, olyan, mintha lottót vennénk.

Sokan gondolják, hogy a szüret a legnagyobb feladat, ám ilyenkor, nyáron dolgozunk a legtöbbet. Gyors a növekedés, a természet vitalitása pedig arra kényszerít minket, hogy minden munkát egyszerre végezzünk. Minden évben emlékeztet a szőlő, hogy mennyire virulens a Természet, és milyen szép is az életünk körforgása.

Demeter Endre