A magyar kultúra napján elgondolkodtam, hogy ha Kölcsey himnuszának befejezése annyira fontos, akkor az abban megemlített magyar borkultúra miért nem kap több figyelmet.

A magyar kultúra napja azért van január 22-én, mert ezen a napon fejezte be Kölcsey a nemzeti imádságot. Ezt a napot számos programmal, ingyenes múzeumi programokkal, koncertekkel ünnepeljük országszerte, de még senkinek nem jutott eszébe az abban szereplő tokjaival összekötni ezt az alkalmat.

Pedig ha kultúráról van szó, és a kályhához megyünk vissza, akkor többszörösen is igaz, hogy a földművelés, a talaj építő használata, a táj és a benne élő ember együttese a kultúra része. A szó ugyanis a latin colere "művelni" szóból, azaz a föld megműveléséből ered. A mezőgazdasági géptan ezt a kultivátor elnevezésű talajművelő eszköz nevében őrzi. A növénytermesztés a tájnak rendezettséget, értelmet, az emberi gondolkodás és alkotás nyomán a lét magasabb szintjét, kultúrát ad. A bor ráadásul múzsája minden művészeti ágnak, az alkotó- és előadóművészek témát és inspirációt is nyertek a spirituális italból az évezredek során.

Magyarország agrárország, és a kitűnő termőföldeken virágoznak a szántófödi- és gyümölcskultúrák. A földműves élet mégsem vonzó, ahogy a legfontosabb hungarikum, a Himnuszban megénekelt tokaji sincs a méltó helyén, még itthon sem. Véleményem szerint mindannyiunknak van lehetősége tenni a helyzet javításáért, és személy szerint evidensnek tartom, hogy a magyar kultúra napja társuljon a tokaji borral. Ezúton javaslom továbbá, hogy legyen magyar bor napja is, hiszen ez valódi érték, így talán érdemelne némi figyelmet.

Demeter Endre