A kétezres évek elején, amikor még nem volt divat a blogolás, a hasonló gondolkodásúak különböző tematikus fórumokon találhattak egymásra. Akkor alakult ki a „Bor, az istenek ajándéka” című, 1999. július 15-én alapított topic közössége, amelynek tagjai közül többen is elismert bloggerek, szakírók lettek azóta. Még annak idején, a régi szép időkben játszottuk e fórumon azt, hogy asszociatív síkon milyen kártyajátékhoz ki milyen bort kapcsolna.
Az ötlet megéri a felmelegítést.

A „huszonegyezéssel” kezdeném, ezzel az egyszerű, könnyed játékkal, melyhez egyszerű könnyed bort javasolnék. Elsősorban könnyű, reduktív olaszrizlinget, bármelyik borvidékünkről, ha nagyon muszáj termelőt és sorozatot is mondani, akkor legyen Jásdi István gasztro-magnumja, ha van még neki olyan, ha nincs, akkor az alapjáratú rizlingje. Azért pont Jásdi, mert ő merte leszögezni, hogy „a rizling csopaki”. Második opció lenne egy kövidinka az alföldről, Fontékről, s hogy legyen három, mert három a magyar igazság, végül ajánlanék egy hasonlóan könnyed, ugyanakkor elegáns cuvée-t a Dél-Balatonról, Légli Ottó 333-át, mely az év 333.-ik napján kerül forgalomba, s egy évet tart, így mindig friss.

Az ulti, mely igazi tömegjáték volt valamikor Belső-Magyarországon, mint Erdélyben a preferansz vagy a németeknél a századelőn a skat, tulajdonképpen a preferansz, a 66 és a tarokk elemeit ötvözi, komplexebb játék, odafigyelést igényel, a győzelemben a szerencse mellett nagyobb szerepet kap a tudás. Ennek megfelelően komplexebb, de ugyanakkor jó ár/érték arányú, könnyen érthető, de tartalmas bort ajánlanék hozzá: középsúlyú vörösöket. Eszterbauer János Pinceátlagát, Pók Tamás Négykezesét, Dula Bence Gőzmalmos Kékfrankosát.

A póker napjaink divatjátéka, bennem egy divatbort, a rosét asszociálja. A borhoz feltétlenül hallgassuk meg Herczeg Flóra remek, témába vágó dalát. S mi mást neveznék meg konkrétan, mint a 2011-es év eddig kóstolt legjobb roséit: Konyári János Cabernet – Merlot-ját, Dúzsi Tamás Rosé Cuvée újborát, Gálné Dignisz Éva Kékfrankos roséját.

A bridge a kártyajátékok királya, méltó, hogy a borok királyát fogyasszuk hozzá. Elgondolkozni azon, hogy miként játszunk meg – nem mondok sokat – egy „3 sant”, hogyan használjuk ki, hogy kezünkben van a leosztott lapok fele s jó eséllyel a játék sorsa, mikor adjuk le az ütést a hídnak s mikor vegyük fel, közben egy Szent Tamás Furmintot kortyolni, nos, ez fantasztikus élmény lehet. Elsőként álljon itt a Mester, Szepsy István 2007-es Szent Tamás Furmintja (mondanám a már kapható 2009-est, de azt még nem sikerült megkóstolni), másodiknak Demeter Zoltán 2006-os Lapis Furmintja, harmadikként pedig Királyudvar Sec fedőnévre hallgató, Furmintból és Hárslevelűből álló 2007-es Cuvée-je.

S itt van végül a ma már alig játszott tarokk, mellyel egyrészt olvasmány-élményeimen keresztül, másrészt üknagyapámtól ránk maradt tarokk-kártya és szintén a felmenőktől, a Horthy-korból ránk maradt tarokk-könyv révén kötöttem ismeretséget. A tarokk a nemesség játéka volt, mely dohányban a komoly szivarokat, pipában a legjobb dohányokat asszociálja, így a borok közül is az elegáns, extrakt-édes, dohányos-vaníliás vörös presztízsborok passzolnak legjobban hozzá. Mi mást ajánlhatnék első opcióként, mint Konyári János Páváját, melyre talán legjobban illik az iménti leírás, második javaslatom Heimann Zoltán Franciscus-a, harmadik pedig Demeter Csaba Merengő dűlős limitált példányszámú (kb 1500 palack készült belőle) 2006-os Cabernet Franc-ja.


Dorozsmai Endre