Már második hete nem szüretelünk, mert az édesborok alapanyagát Tokajban a tőként töppesztjük, igen nagy kockázatot vállalva a várakozással. Azért nem pipálunk a tornácon, feladat akad így is bőven.
Már második hete nem szüretelünk, mert az édesborok alapanyagát Tokajban a tőként töppesztjük, igen nagy kockázatot vállalva a várakozással. Azért nem pipálunk a tornácon, feladat akad így is bőven.
Egyik kedves ivócimborámmal elhatároztuk, hogy teszünk egy bor-centrikus túrát az Alföldön.
Pontosan egy hónapja kezdtük a szüretet, jóval előbb a szokottnál. Tegnap befejeztük a szárazborok alapanyagának szedését. Bent van, amit szerettünk volna, és elértük azt a határt, amikor a must már valószínűleg csak maradékcukorral tud kierjedni. Ezért most megállunk egy pillanatra, várunk az aszúsodást indító esőre, és már nem rohamtempóban, hanem szépen lassan szedjük a természetes édesborokhoz a szőlőt.
Képzett és gyakorlott sommeliert, Mácsai Ilcsit küldtük a kissé rendhagyó, a maga nemében első tokaji kóstolóra, amelyen a löszön termelt borokkal ismerkedhettek az érdeklődők.
A világ negyedik legnagyobb pincészete, a chilei Concha Y Toro vendégei voltunk egy reggeli borkóstolón, amelyet Daniela Perez, chilei bornagykövet asszony és Buday Péter adott a magyar borbloggereknek a Larus étterem teraszán. Az ördög-logós latin hangulatú borok jó kezdetnek bizonyultak egy napsütéses péntekhez.
Utolsó kommentek