Egy jóbarátom tapasztalatát tenném itt közzé a magyar bormarketing teljesen vállalhatatlanul neveletlen vezetőjéről, mert nagyon fontosnak és tanulságosnak tartom:

Az Agrármarketing Centrum (AMC) jólfésült vezetőjének elképesztő magabiztossága még imponáló is volt, hanem amikor a gondjaira bízott területről úgy kezdett beszélni, mint a sajátjáról „kitoltam nekik 100 milliót” – már furcsa volt ez az avas kommunista duma. A hetvenkedés folytatódott: - De annyira hülyék, hogy pályázni sem tudnak - jegyezte a borászokról kiselőadása zárásaként.

Eléje tettem az elmúlt idők legjobb hazai borlapjainak néhány gondosan kiválogatott példányát, kimondottan sikeres címlapokkal: Tonella, Esszencia, Borigó, Borivó. A fiatal főnök unszolásra ugyan a kezébe vette - de meg sem nézte azokat, hanem a sarkuknál fogva, mint az utálatos dolgokat szoktuk felemelte, és azt kérdezte - ki a fene olvas ilyeneket? - Persze ő a fenénél erősebb kifejezést használt - majd sorra ledobta a lapokat az asztalra.

Köpni-nyelni nem tudtam - ez olyan szint, mint amikor a névjegyet - amit átadnak meg sem nézve a földre dobják... Ilyet az ukrán határon szoktak csinálni a magyar útlevéllel.

Felmerül a kérdés, hogy egy „magas képzettségű” marketing szakember hogyan lehet ilyen pökhendi és lekezelő? Hogyan képzelheti - hogy előtte senki, semmi érdemlegeset nem csinált? - Vagy talán fölfelé szelíd és alázatos végrehajtó - aki a kiszolgáltatottat eltapossa?

Remélem a kérdésekre egyszer választ kapok, elvégre: gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt Luk.6,45.

b.z.