Tudtomon kívül. Az Autósport Szövetségben (MNASZ) dolgozó régi versenyautós barátom szólt, hogy évek óta az én boromat kapják a Nemzetközi Autósport Szövetség (FIA) delegáltjai, örüljek neki. Örültem is. A magyar bormarketingről sok szó esik, de a helyzet az, hogy még mindig csak a rajongók lelkesedése viszi előre a dolgot.

 

Vannak olyan sikerek az életben, amelyek lelkesítik az embert, és a nehezebb munkanapokon jó rájuk gondolni, töltődni belőlük. Még akkor is, ha tudom, ezek baráti meggyőzésen alapulnak, a professzionális marketinghez nincs sok közük.

A magyar forma 1-es futamra költünk rendesen az állam pénzéből, ahogy elvileg országimázsra is. Hiszek benne, hogy a magyar bor érdekes a világ számára, van helye másutt is. Szerencsére ezzel vagyunk páran, tegnap hívott egy régi kollégám, aki Londonban sommelier, és kért mintákat, mert meggyőzött egy kereskedőt. Szép ez nagyon, de ugyanakkor szomorú is. A hosszú évek során ugyanis nem láttunk semmi előremutatót, érdemit azok részéről, akik fizetést kapnak azért, hogy a magyar bor ügye előrébb jusson.