Az idei tusványosi tábor őszintébb volt a korábbiaknál, amelyek arra a fikcióra épültek, hogy lehetséges a román politikai elit egyes részeivel érdemi párbeszédet folytatni az erdélyi magyarság sorskérdéseiről. Idén a magyar-magyar kapcsolatok kerültek előtérbe. A politikai előadások mellett rengeteg kulturális megmozdulásra is sor került, a program talán soha nem volt olyan színes, mint az idén.

Szemben a korábbi esztendőkkel, kevés minőségi bort lehetett inni. A VIP sátor (mely egyébként nyitva állt mindenki számára) kínálta a tokaji Kiss István borait, a Borsátorban volt néhány komolyabb tétel, de a fő ital a sör volt, azon belül az Ursus, a Csukás és a Temesvári (melyen egyébként több, a Monarchia idejében elnyert elismerő érem repro-ja is látható, jószeműek el is olvashatják az egyik érmén, természetesen magyarul, hogy „Ferencz József Ausztria császára és Magyarország királya”). Részben talán ennek, részben meg a tábor alighanem minden korábbi esztendőt meghaladó látogatottságának köszönhető, hogy a borsátor a kóstolók idején csúcsra volt járatva, a kezdőnapon az összes pohár „elkelt”, a kezdés után 5 perccel. Az utolsó napon, kezdés előtt negyed órával nem lehetett már pohárhoz jutni.

Az első napon, július 20-án, szerdán Kovács Nimród mutatta be borait, akire a szervezők le is csaptak és egy gazdaságpolitikai sátorba is meghívták előadónak. A borok nagy sikert arattak, számomra a Chardonnay Battonage adta a legkomolyabb élményt.

Második napon Kolonics Károly nyűgözte le a közönséget remek előadói stílusával. Mesélt a bor szakralitásáról, a borok létrejöttéről, a dolgos ősökről, miközben veretes somlai borait kóstoltatta, Olaszrizlinget, Furmintot, Hárslevelűt, ezutóbbi kettőből két évjáratot is megismerhettünk, a 2009-es mellett a 2007-est is. A közönség értékelte az előadó Juhfarkkal kapcsolatos sztoriját, miszerint egy alkalommal megúnva, a Juhfark körüli egyébként elég indokolatlan hisztériát („ha Somló, akkor Juhfark” – tartja a közönség zöme, pedig mennyire nincs így… ha a minőséget nézzük, sokkal inkább áll ez a Furmintra, Hárslevelűre és az Olaszrizlingre) egy borfesztiválon, ahol szokás szerint mindenki Juhfarkot kért, egy kedves hölgynek felajánlotta, hogy vakon s persze ingyen megmutat két bort, s utána azt tölti, amit az illető szeretne. A hölgy az egyik bort lehordta, hogy ihatatlan, savanyú, illata sem vonzó stb., a másikat égbe dicsérte, Kolonics Károly erre felvilágosította, hogy a Juhfarkot hordta le és az Olaszrizlinget dicsérte fel, majd megkérdezte, akkor melyikből kér egy decit. A Juhfarkból - hangzott a válasz. Kolonics Károly után Simon József mutatott be nem kevesebb, mint 8 tételt, mindegyikről külön érdemes lenne írni, én a Merlot-t valamint a Kerekes Banddel közösen „megalkotott” Betyár becenévre hallgató Bikavért emelném ki a sorból.

Pénteken Heimann Zoltán és a Sauska pince mutatkozott be, a műsort, akárcsak csütörtökön és szombaton, Csizmadia András gasztrofilozófus vezette. Szó volt többek között a két Barbárról, annál is inkább, hogy Simon József is ott ült a közönség körében, Heimann Zoltán a borászok közötti megegyezésre törekvés mintájaként értékelte, hogy nem vitték perre a dolgot, mindketten megmaradtak a maguk remekbe szabott „Barbár” borával. S hozzátenném azt is, hogy vélhetőleg egyáltalán nem rontották egymás piacát, s talán egy sőtöt is odatehetünk.

Az utolsó napon három tokaji pincészet mutatkozott be, ismét csak az együttműködés szép példájaként: a „Tokaj Reneszánsz” nevével fémjelzett irányzatot Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) és Molnár Péter (Patrícius) képviselte, akik mellett a táborban mindvégig jelenlevő „tradicionalista” Kiss István is bemutatta a borait, jelezve mintegy, hogy az aszúháború a múlté, mindenki megtalálta a maga helyét a tokaji égbolt alatt.

Gazdag hetet zárt ismét a tusványosi borsátor, örüljön, aki ott lehetett.

Dorozsmai Endre

 

Dorozsmai Endre