borbandi

A magyar borrajongó naplójában vannak a piros betűs állami, családi, valamint vallási ünnepek mellett kézzel vastagon bekarikázott, kiemelt dátumok, melyekhez igazítunk kirándulást, nyaralást, születésnap-ünneplést, egyebeket. Mondjuk úgy, hogy ezek a már-már kötelezően abszolválandó, nem ritkán többsíkú próbatételnek is beillő mega-kóstolók, amikor az átlagfizetésből élő ember is megkóstolhatja az egyébként szinte hozzáférhetetlen árú nemes nedűk tucatjait. (A több síkú próbatétel alatt azt értem hogy egyrészt ki kell bírni, hogy a legjobb borból is csak annyit juttassunk a szervezetbe, amennyi az ítéletalkotáshoz feltétlenül kell, másrészt még így is annyit kóstol az ember 6-8 óra alatt, hogy egy szép eufemizmussal élve "elfárad" a végére. Nemcsak organo-leptikailag.)

Tegnap jártam egy virágboltban, ahol bort is árulnak. Méghozzá jó borokat, szakszerű tanácsadás mellett. Elgondolkodtatott a dolog, és örültem ennek a természetes párosításnak, főleg így nőnapkor.

Nem feltétlenül szükséges, hogy az ember minden kérdésre csípőből tudjon válaszolni s hogy az élet minden területén rendet tegyen, toplistákat állítson fel, rangsoroljon műalkotásnak is beillő megvalósításokat vagy a természetnek különböző csodáit. Ezzel együtt jó érzés, ha tudunk válaszolni, amikor egyik-másik barátunk rákérdez, hogy ki a kedvenc borászod, mi a kedvenc borod, mi a kedvenc borvidéked vagy borfajtád, s netán a választ meg is tudjuk indokolni.

A zuhanyhíradóban azt hallottam tegnap este, hogy a lengyel EU-elnökség alatt magyar bort fognak felszolgálni a lengyel testvérek. Jó hír ez, főleg mivel van is saját magyar boruk, a szamorodni. Mivel ők voltak a fő piac, tiszteletükre lengyel nevet kapott ez a borkülönlegesség, ami magyarul egyszerűen annyit jelent: "ahogy termett". Szeretnek is ők minket, télen többször voltam Varsóban, és folyamatosan meglepődtem, mennyire jól ismerik és hogy szeretik a magyar borokat arrafelé. Pedig jót csak ritkán kapnak...

Mit veszít az értékéből egy találó megfogalmazás, ha közhelyesítik? Óhatatlanul is felvetődik az emberben e kérdés, midőn leírja sokadikként az egri bikavér fehér testvérének neve kapcsán az első asszociációt: Csillag születik. A cím az összes áthallásával annyira találó, hogy egyszerűen minden molekulám tiltakozik az ellen, hogy lemondjak róla pusztán azért, mert a névadás kapcsán ezt már mások is elmondták, leírták.