Nem feltétlenül szükséges, hogy az ember minden kérdésre csípőből tudjon válaszolni s hogy az élet minden területén rendet tegyen, toplistákat állítson fel, rangsoroljon műalkotásnak is beillő megvalósításokat vagy a természetnek különböző csodáit. Ezzel együtt jó érzés, ha tudunk válaszolni, amikor egyik-másik barátunk rákérdez, hogy ki a kedvenc borászod, mi a kedvenc borod, mi a kedvenc borvidéked vagy borfajtád, s netán a választ meg is tudjuk indokolni.
Jómagam a kedvenc - más fogalmazásban: legtöbbre tartott, legizgalmasabb és legnagyobb potenciált rejtő - fajta vonatkozásában hosszú ideig dilemmáztam az Olaszrizling és a Furmint között.
A kétezres évek közepén, midőn Szentesi József vendéglőjében, a Maligánban Olaszrizling vakkóstolón vettem részt, a Rizling felé hajlottam annak dacára, hogy a Furmint vakteszt is frenetikus volt. (Akkor még a borászok is jelen voltak nem egyszer, a Furmint vakteszten például ott volt Béres József, Maurer Oszkár, más esetben Kékessy Katinka, Halas Csaba, aki akkoron a Polgár pincészet értékesítési igazgatója volt, Bujdosó Orsolya s bizonyára mások is.) Viszont ahogy egyre többet kóstolva egyre közelebb kerültem a dűlőszelektált nagy tokaji Furmintokhoz, egyre inkább eldőlni látszott a verseny, mígnem az idei Furmint Február hatására középtávra letettem a garast a Furmint mellé. Amit ez a fajta tud, azt egyetlen más magyar szőlőfajta sem tudja. Pont.
A Furmint Februáron sajnos nem sikerült végigkóstolni minden tételt, a kb. 80 bor közül 51-re volt idő és erő, túl sok volt a baráti csevej és túl nagyok a kortyok. Kimaradtak a legnagyobb presztízsű birtokok, Szepsy Istváné, Györgykovács Imréé (az ő félreeső termüket csak a kóstoló vége felé fedeztem fel, úgy kell annak, aki nem terepfelméréssel kezdi a vadászatot) s Demeter Zoltáné.
De így is rengeteg szépség belefért. Kezdem talán a legszebb nyúllal a halpiacon. Pók Tamás kézműves borászata egy Furmint - Hárslevelű házasítással jelentkezett, mely az este legszebb tételi közé tartozott. Érdekes lenne ezt a veretes, tömör, komplex bort vakteszten tokajiakkal versenyeztetni kiszúrná-e valaki, hogy más borvidék boráról van szó? Hajlamosak vagyunk előzetesen túlértékelni a vakteszten nyújtott felismerő-képességünket mind a fajta, mind a borvidék vonatkozásában. (Voltam olyan fél-vakteszten, melyen tudni lehetett, hogy mely 18 bort kóstoljuk, viszont azt nem, hogy épp melyiket. Amikor egy kiesett a sorból, vettük a következőt. Az utolsó kettő egy Szepsy Furmint és egy Monarchia Battonage Chardonnay volt. Egy ember nem akart a megannyi borszakértő - s tényleg sokat kóstoló, tapasztalt, jegyzett borászok, szakírók és borrajongók ültek zömmel az asztal körül - között, aki egyértelműen és határozottan megmondta volna, hogy az utolsó előtti tétel e kettő közül melyik.)
Emlékezetes élményt nyújtott továbbá (a kóstolás s nem a minőség sorrendjében) Asztalos Zoltán 2008-as Viókája, Bott Judit 2008-as Határija, Dorogi István 2008-as Előhegyi bora, az Oremus 2006-os Mandolása (a 2009-es sem volt rossz, de annak még van ideje megérni), rendkívül izgalmas volt egymás mellett kóstolni a Dereszla Lapis és Teleki borait (mindkettő 2009). Szerettem a Royal Tokaji 2009-es Mézes Mályát, a Béres Lőcse 2008-asát, Spiegelberg Pisti Furmintját (ennek nem írtam fel az évjáratát), a Kreinbacher borház Szent Ilona Furmintját, megállapítottam, hogy továbbra is kedvenceim közé tartozik a Tokaj Nobilis Barakonyi Furmintja. Emlékezetes volt - bár itt már homályosabbak az emlékek s kuszábbak a jegyzetek Orosz Gábor Betsek Furmintja és a Demetervin Birtokbora.
Végül de nem utolsósorban a legkellemesebb meglepetés - s akkor most hadd térjek vissza az eredeti gondolatra: igen, nem baj, ha van egy kiválasztott, melyről az marad meg bennünk, hogy az volt a legmarkánsabb, legizgalmasabb tétel: a Balassa pince 2008-as Nyúlászója. Megeshet, hogy ha ugyanazt az 51 tételt más hangulatban, más időben, más gasztro-kontextusban kóstolom, más lett volna az eredmény, de ezúttal ennek kicsi a valószínűsége. A Ballasa bort az utolsók között kóstoltam, s rögtön felkaptam rá a fejem.
Nos igen, a Furmint Február volt az év legjobb kóstolója. Februárig. Mert ki tudja, mi lesz még az idén? Illetve sejtjük. Eger az MTA dísztermében, VinCE, Tokaj Reneszánsz, Etyeki pincefesztivál, jó esetben Vinagora Open, Tusványos, EMI -táBOR, Borfesztivál, Kezes Lábos, s megannyi pincelátogatás. Meg ami még jön.
Dorozsmai Endre
Utolsó kommentek