Most fejeztem be a mai szüret után az utolsó vödrök és ládák mosását. Mindenem átázott, reggel óta sokadszor, de tisztaság van. A ládamosás az a munka, amikor az embernek van ideje gondolkodni, és nekem ilyenkor gyakran jár a fejemben a vízdíj. Most bekapcsoltam a gépet, és egy érdekes levelet találtam, amely a National Geographic felmérésére alapoz, és arról számol be, hogy mi magyarok fizetünk legtöbbet a vízért.
Az egyetemen tanultuk, hogy egy liter bor előállításához több liter vízre van szükség. Egy barátom egyszer azt kérdezte, amikor borászkodni kezdtem, hogy van-e víziszonyom. Azt válaszoltam, hogy nincs. Mire ő: akkor majd lesz. Egy másik szerint mindannyian annyit takarítunk, amennyi pénzünk van.
A korszerű borászkodás valóban vízigényes. Folyamatosan takarítunk, mosunk, naponta legalább háromszor. Minden eszközt használat előtt és után. Rendszerint négyszer: lúgos, savas, kénes, majd tiszta vízzel. Ha valamit elfelejtek, szerencsére már a srácok szólnak rám, igaz, hogy francia pincészeteknél szocializálódtak, mosogatni már nem kellett tanulnunk. Tegnap 14 hordót mostam el, darabját háromszor. Mindez rengeteg vizet igényel. A fogyasztóimat és a munkatársaimat viszont sokra tartom, és nem szeretném az értékes, nehéz munkával megtermelt alapanyagunkat kockára tenni egy koszos cső vagy hordó miatt.
Az alábbi adatok azonban elgondolkodtatók. A Föld egyik legnagyobb vízkincsén ülünk, és egy világörökségi borvidék kultúráját tartjuk fenn. Ezzel foglalkozunk. Vannak azonban versenytársaink is, akik nem csak állami exporttámogatást, de olcsó vizet is kapnak. Innen szép nyerni.
Néhány adat a NatGeo-ból:
USA legmagasabb vízdíj: San Diego 1,65 USD
Ausztrália legmagasabb vízdíj: Sydney 1,61 USD
Japán: Kumamoto 1,04 USD
Ázsia: Szingapúr 0,61 USD
Afrika: Windhoek 0,42 USD
Európa: Budapest 2,89 USD
Róma: 0,50 USD
Amszterdam: 0,93 USD
Írország: 0,00 USD
Spanyolország: 0,62 USD
Finnország: 1,22 USD
UK: 1,46 USD
Demeter Endre
Utolsó kommentek