Ősszel rövidülnek a nappalok, nyúlnak és hűlnek az esték, a bornak pedig szezonja van, így több palackot nyitunk ki a szokásosnál. Igen ám, de mivel? Bizonyára sok meghitt estét tett már tönkre egy feladatára alkalmatlan nyitó, ezért a megfelelő szerszám legyen a kezünk ügyében. Van üdvözítő megoldás, biztos felépítési elv. Lássuk, milyen is a jó dugóhúzó.
Egy palack bor kibontására számos megoldás létezik, most csak a kevésbé kreatív, civilizált megoldásokat venném sorra. Minden háztartásban van erre alkalmas, vagy annak gondolt eszköz, ám korántsem biztos, hogy minden palackot ki lehet nyitni vele. A dolognak két kulcsa van. Az egyik a spirál, amely a szerkezet lelke, és a mozgató mechanika, ami annak mozgását segíti.
A spirál alakja, hossza és anyaga a legfontosabb szempont. A dugóba fúródó szárnak szemből nézve spirált kell alkotnia. A csavar alakú tengely ennél silányabb megoldás, és nem kapaszkodik eléggé a dugóba, viszont túl nagy roncsolást végez annak szerkezetében. Ha egyáltalán ki tudja nyitni a palackot, akkor is rengeteg dugómorzsát juttat az italba. A dugóba való könnyebb haladás érdekében az igényesebb gyártók teflonszerű bevonattal látják el a spirált, amit vásárláskor a matt fekete színről könnyedén azonosíthatunk. Tehát ebben az esetben a csillogás nem számít előnynek. A hossz is fontos szempont, hiszen az érlelésre szánt értékes borokat 45, esetleg 49 milliméter hosszú dugóval zárják le. Az általános háztartási dugóhúzók számára ez megoldhatatlan feladatot, gazdájuknak pedig adott esetben a pillanat szépségét is leromboló kínos küszködést jelent.
A mechanika segít megsokszorozni kezünk erejét húzás közben. Létezik ugyan a legegyszerűbb megoldás, az egyszerű nyeles dugóhúzó, sőt a két pengével ellátott fogantyú is, ezek azonban nehézkesek és igen nagy erőt igényelnek. A pincérek dugóhúzója, a dreko egy szár segítségével könnyíti a nyitás kritikus másodperceit. Ennek csuklós, két lépcsős húzást lehetővé tevő változatai jelentik a legmegbízhatóbb és legjobb megoldást. Egyszerűségükben és kiforrottságukban rejlik erejük: igen strapabírók.
Vannak különböző lehúzós, csavarós, befogós és más mechanikával ellátott változatok is. Ezek első ránézésre csábítónak tűnnek, mivel kisebb erőkifejtést igényelnek, ám a hosszú évek alatt kibontott sok ezer palack tapasztalata alapján kijelenthetem, ezek kivétel nélkül nagyon hamar eltörnek a konstrukció valamelyik gyenge pontján.
Nyilván van kedvenc márkám, típusom. Pont az, amelyiket szinte minden sommelier és borász használ. A tornacipőkkel ellentétben azonban ennek vannak tökéletes, az eredetivel megszólalásig megegyező utángyártott változatai is. Ár-érték arányban ezek tökéletesek, de az eredeti is csak Magyarországon kerül sokba, nyugaton még belvárosi elegáns borboltban is megvásárolható 3 euróért. Erről jut eszembe: a dugóhúzóra vigyázni kell. Itthon és külföldön egyaránt. Évente átlagosan 10 bontóm tűnik el, és még az sem számít, hogy bele van karcolva a nevem vagy monogramom. Szerintem ez meglehetősen udvariatlan dolog, hiszen munkaeszköz, ráadásul olyan tárgy, amely mindig velem van, és ennek következtében valamelyest kötődik hozzám. Mivel minden vallás azt tanítja, hogy ne szeressünk tárgyakat, talán hálás is lehetnék azoknak, akik az elmúlt másfél évtizedben megloptak és ezzel fejlesztették a jellememet, de még a buddhista szerzeteseknek is lehet egy borotvájuk.
Demeter Endre
Utolsó kommentek