borbandi

Palackozásra szállítottam a borom, ami nagy odafigyelést igényel. A tisztaság, gyorsaság nagyon fontos hiszen a folyamat végén is nagyot lehet hibázni. Ilyenkor még idegtépőbb, hogy órákat kell pazarolnom a papírok töltögetésére.

Amikor pár hete azt írtam, hogy az Év boros megarendezvénye, a VinCE megér külön utazást Kárpát-medence bármely szegletéből a magyar fővárosba, a tavalyi rendezvényre eljutó barátaim beszámolóira valamint a meghívottak, kiállítók listájára alapoztam. Az idei esemény részvevőjeként a fenti állítást utólag is határozottan megerősíthetem.

A vonatból lázasan dolgozó embereket látok a földeken országszerte. Budapesten átszaladva örömmel láttam, hogy a tavasz az utcákat is megtöltötte élettel, bár ott valamivel nehezebb megállapítani, hogy mit is csinálnak éppen. A fejem tele van a tavaszi feladatokkal. Gyorsan történik ilyenkor minden, és a mostani döntések az egész évet meghatározzák.

Érdekes lenne egy alapos közvéleménykutatást készíteni arról, hogy a borszakmán belül ki mit tart magyar bornak. Magyar bor-e a külföldi tőkével Magyarországon működő nagyobb cégek produktuma? Hát a magyar tőkével, magyar felségterületen készített technológiai tömegbor, amely semmi nem mond el a termőtájról, kizárólag a fajtáról, de még inkább a fajtaélesztőről és a komputerizált gyártási folyamatról szól? Magyar bor-e a hajdani, ezer évig Magyarországhoz tartozó területeken, a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken magyar emberek által elkészített nemes nedű? Hát a magyar hagyományoknak megfelelően az említett területeken a többségi nemzet tagjai által készített bor?

A Világörökségről szervezett konferenciát a Tokaji Borbarátnők Társasága "Lehetőségek és esélyek" címmel. A tanácskozás a világörökségi cím térségfejlesztésre gyakorolt hatását vizsgálta. Nem csak összefoglalta a jelenlegi helyzetet, de jó híreket és ötleteket is kaptunk. A borvidéken az utóbbi néhány évben komoly szellemi potenciál koncentrálódott, amely jogos várakozásokkal tölti el a helyi civileket.