Egy komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező sommelier barátom írta le a gondolatait. Közzéteszem most, a fesztiválhangulatot emelendő. Egyébiránt érdekes, talán vitaindítónak is. Azt hiszem, hallunk még róla... Nos, akkor induljunk! Honnan? Hova? Nem szokványos bejegyzés lesz ez, szóltam!


Sokat fogsz kapni Bandi a fejedre miattam, de azt mondtad, jöhet. Észt osztani könnyű, de ha egy szakavatott ember befogadja, talán nem vagyunk egyedül.

Mi az a 240 Élvezet? Kérdezzék a pécsieket, mert ennyit ittak meg 3 nap alatt fesztiválon decis adagokban! Szerencsések, mert két borvidékhez is közel élnek. De most találkoztak valamivel, ami tényleg Élvezetet nyújtott nekik az ajnározott, misztifikált tömegborok műhelyeivel ellentétben. Amik unalmasak, mert minden évben ugyanazok színre,illatra, ízre. Ezeregyedik kérdésre is ugyanazt válaszoló, kiégett, ellustult, "világhírű"(?) borászoktól vásárolva.

Tapasztalat? Hazafele átszelve a vidéket sikerült a "látványpincében" kétszeres áron (mint utóbb a nagyáruházban kiderült) megvennem a 6 féle szőlőből készülő nedűt, meghallgatni, hogy ez így jó – ez a mottónk! Pedig csak egy rosé volt. Tisztán vagy fröccsnek, de fiatalon kivégezni való. Kérdem én miért?

De tényleg miért kell ezt is túlmagyarázni? Nem lehet elmondani, hogy fogalmunk sincs melyik évben mi érik meg szépen, és így kompenzáljuk? Ezzel lesz minden évben totálisan egyforma, színre-szagra-pofára.

Élvezet, mert a bor nem hazudik. Utat mutat merre, hogyan, hova tovább. Oda ahol még nem jártunk, de talán egyszer eljutunk.

Obsitos