borbandi

Maurer Oszkár közösségszolgáló emberjogi aktivista és borpróféta egyszemélyben. Vezetett évekig cserkészcsapatot, időt, pénzt és energiát nem kímélve, az asszimiláció széléről hozott vissza szerémi magyar gyerekeket, ő irányította rá első ízben a média figyelmét a szerbiai magyarverésekre, akkor, amikor még a hivatalos délvidéki "érdekvédelem" tagadta a támadások etnikai jellegét.

A borászat területén a Szegedtől alig 30 km-re fekvő Hajdújárás határában fekvő homoki szőlőkön keresztül mutatta meg, hogy milyen minőséget ad az alföldi borvidék, ha gondos gazda kezében van a szőlő, olyan remek borokat alkotott, mint a Kormányzó fantázianevű, kései szüretelésű, nagy beltartalmú, magas alkoholú, botritiszes, félédes Olaszrizling, a régi magyar fajtákat integráló Szkíta cuveé vagy a Fodor dűlőszelektált Olaszrizling.  2005-ben a legendás Szerémi borvidéken vásárolt szőlőt és ma ugyanazt a történelmi szerepet tölti be Kárpát medencei dimenzióban a szerémi bor újjáélesztésével, mint Balla Géza Ménesen, ahol szintén okiratilag igazolhatóan évezredes magyar hagyománya van a borászkodásnak.

Alkonyi László a minap megjelent, legújabb, "Vigyázz, kész, rajt, bor" című könyvében a következőképpen ír Maurer Oszkárról: Oszkár egy igazi emberi atomerőmű. Hatalmas energiával építi borászatát, őrzi a délvidéki magyarság közösségét: jár, dolgozik, mesél. (...)
A legfontosabb (...) az, hogy Maurer Oszkár nyomán járva mintha bizakodással, derűlátással telne meg a levegő körülöttünk. A borászt hallgatva hajlamosak vagyunk úgy hinni és tudni, hogy Szerémség magyar kultúrája ma is virágzik. (...) Holott Oszkár csak bort készít, igazi szerémségi bort, amilyen az 500 éve lehetett: szerémi zöldet, bakatort, furmintot és kadarkát.

Midőn legutóbb nála jártam, alig egy hete, többek között arról kérdeztem, hogy mit szól a 2010-es évhez, amit bizony a legtöbb borász joggal nevez rossz évjáratnak. Több ismerősöm mondott le az idén a vörösborkészítésről, Alföldön is, Szekszárdon is, de más borvidékeken is akad, aki eladta vagy fennhagyta a szőlőt, olyan rossz minőséget adott. Oszkár szerint az Észak-bácskai homoki szőlők csak asztali minőséget hoztak, kivéve az 1880-as telepítésű Kadarkáját, viszont Szerémségben kevés eső volt, ami volt, az kedvezett az aszúsodásnak, így aszút és eszenciát egyaránt készítettek. A vörösök itt sem voltak nagyon karakteresek, ezért Pinot Noirból és Kékfrankos pár napos héjon áztatással sillert készítettek, Cabernet Sauvignonból pedig fahordós rosét. A borokat meg is kóstoltuk hordóból: azok már jelen állapotukban megnyerők, szépek, ígéretesek. Oszkárnak sikerült közepesre kihozni 2010-et.

Dorozsmai Endre