borbandi

Kevés olyan kellemes élmény van egy borrajongó életében, mint felfedezni egy jó borokat jegyző pincét, melyről még soha nem hallottunk, soha nem olvastunk. S ha már felfedeztünk egy ilyen pincét, akkor belső impulzus, hogy írjunk róla. A minap Mórra vetett a Sors, ahol már volt alkalmam megfordulni két esztendővel ezelőtt a Pünkösdi bortúra apropóján.

Akkor barátaimmal öt pincét sikerült abszolválni, a két sztárét, Miklós Csabiét s az ifjabb Kamocsay Ákos nevéhez fűződő Maurust (csak jót tudok mondani mindkettőről), Mór veteránjáét, a Bozóky pincét, továbbá a kevésbé ismert Geszler és Frey pincét. (Ezutóbbiban mellbeverő élmény volt azt hallani, hogy a tokaji aszút a lengyelek találták ki a XIX században, hiába hivatkoztunk mi Szepsy Lackó Mátéra és levéltári forrásokra, a tulaj hajthatatlan volt rögeszméjét illetően, melynek persze az volt a mögöttese, hogy a móri aszú az igazi s persze a régebbi.) Akkor ebédidőben a Miklós Csabi pincéje mellett fekvő Bormúzeum nevű műintézménybe tértünk be s egy hordóban ettünk klasszikus magyar fogásokat, majd hazafelé a legendás 67-est próbáltuk ki Székesfehérváron.

Ezúttal ügyes bajos dolgaink végzetével a Tárlat névre hallgató vendéglőbe látogattunk el, ahol felfigyeltünk a Varga pincészet boraira. Van ez így: Miklós Csabitól ittunk az étteremben Haramiát, Mámort és Ezredest - ezek hozták megszokott jó formájukat - de a Varga és Fia pincét vettük célba.

Mivel időközben felvérteztük magunkat egy turistákra szakosodott információs központban mindenféle prospektussal és útikalauzzal, hamar kiderítettük a pincészet címét, s a tulajdonost megcsörgetve seperc alatt meg is állapodtunk a találkozó időpontját illetően.

A Varga és Fia pincészet kemény 30 hektáron gazdálkodik, a folyó borokat a gazda, Varga Béla nem nagyon ajánlgatta, viszont a palackozottakra, főleg a szárazakra érezhetően büszke, amire minden oka meg is van. A félédes közönségborai (Irsai Olivér, Tramini, Irsai Olivér-Chardonnay cuveé) korrektek, különösebb izgalmat nem jelentenek, viszont a száraz iskolázású Királyleányka és a Chardonnay nagyon megnyertek mindkettőnket. Mindkét bor szép savszerkezetű, tipikusan móri, barátságosan fajtajelleges. A Chardonnay esetében még külön kiemelném az elegáns hordókezelést, mely nem telepszik rá az ízképre, hanem szépen kiemeli a bor erényeit.

Érdeklődtünk, hogy a Fővárosban lehet e kapni a borokat, azt a választ kaptuk, hogy a Flamenco hotel mellett van egy borszaküzlet és ott igen. Hazaérve reménykedve nyitottam meg a Tas vezér utcai Budai Borszalon honlapját, de nem leltem rajta a Varga és Fia pincét.

Dorozsmai Endre