Ismét a mezőgazdasági múzeumban rendezték meg a lassan már hagyománnyá érő "Újbor- és sajtfesztivált". A rendezvény vélhetőleg és nagyon helyesen nem akar a szentendrei konkurenciája lenni, később is rendezik meg és más felfogásban. A szentendrei elsősorban a Márton nap mítoszáról szól, komplex élményt nyújt és igen erős a műsoros része, a színpadon egymás után következnek a színvonalasabbnál színvonalasabb produkciók, melyek a magyar népi kultúra köré szerveződnek, a Vajdahunyadvárban - szintén patinás, impozáns helyszínen, a Mezőgazdasági Múzeumban - minden a borokról és sajtokról szól.
Idén tucatnyi borász és ugyanannyi sajtkészítő állított ki a helyszínen. Bevezettek egy jegyrendszert is, ami nem állta ki a próbát. A cél az volt, hogy kóstolás legyen és ne ivászat, magyarán a borfogyasztás legyen korlátok közé szorítva, ezért elvben 12 bort és 12 sajtot lehetett megkóstolni, a jegyen pedig 12 fehér pötty volt, amit a kóstoltató kellett "kiikszeljen". De egyrészt a kiállítók nem is értették az ixelgetést, másrészt kissé életszerűtlen volt a dolog: a kiállítók érdeke az volt, hogy minél több emberrel minél több tételt megkóstoltassanak, elvégre ezért jöttek el. (Egyébként, ha ésszerűbb lett volna a szabály - tehát nem 12 sajt, hanem 12 sajtkészítő termékeire vonatkozott volna a "jegy" és a kiállítók komolyan vették volna azt - akkor elkerülhetők lettek volna az olyan jelenetek, mint amiről az egyik borász mesélt, amikor a hivatalos zárás előtt távozott, ti. hogy "amikor ugyanaz a fazon ötödször járul ugyanannak az egy bornak a megkóstolásához, akkor lassan menni kéne.")
Mi kóstoltuk Dúzsi Tamásék, a Polgár pince, a Szőlőskert RT, a Bárdos és fia, a csepeli Gál pincészet valamint Halmai Csaba (Tüske pince) borait. Nagy meglepetések nem voltak, minden pincészet hozta a maga jól megszokott és örvendetesen korrekt szintjét. Dúzsiék Fürtikéje évek óta egy reduktív best buy, kicsattanó illat, talán még behízelgőbb, mint a tavalyi, játékos savak, jó ivású tétel, a mindennapok bora. A rosé olyan, mint amit egy rosé-királytól elvárunk, ezúttal egyébként az eper a vezető íz és illatjegy. A vörös marci sem rossz, de a vörös újborok nem az eseteim általában.
Amit még kiemelnék: Polgár Pince, Nemes fehér. Egy kellemes, igényes, kevés fahordót is látott, jól csúszó fehér cuvée, négy fajtából: Rajnai Rizling, Olaszrizling, Bánáti Rizling és Bakator. Külön örvendtem a szinte teljesen feledésbe merült Bánáti Rizlingnek, eddig nem találkoztam vele csak Maurer Oszkár szortimentjében, nem is tudtam, hogy Oszkáron kívül más is foglalkozik e fajtával a Kárpát medencében.
Ha nem is volt meglepetés, de igen kellemes élményt nyújtott a Bárdos és Fia pincészetnek a Veritas által számos vendéglőben elhelyezett s így már többször kóstolt remekbe szabott Irsai Olivérje valamint Sauvignon Blancja, ami talán az esemény legsikerültebb bora volt, már persze az általunk kóstolt tétek között.
A csepeli Gál pincészet Miután évről évre aranyérmek sorát, sőt champion-díjat vagy díjakat hoztak el többek között roséjukkal rangos versenyeken (Miklós napi rosé borverseny, Rosé du Monde, Vinagora) idén úgy gondolták, hogy nem csak egy roséval próbálkoznak. Készítettek Kékfrankosból, Pinor Noirból és Zweigeltből is rosét. Mire odaértünk a legnépszerűbb - a Zweigelt - elfogyott, de a másik kettő sem okozott csalódást. Hozták azt, amit egy roséban szeretünk: a megnyerő színen kívül, intenzív, már-már harsány, de nem agresszív, tehát egyértelműen kellemes érzetet indukáló gyümölcsös, üde, friss illatot és hasonló ízvilágot: játékos savak, gyümölcs, könnyedség, elegancia. Szerettük.
Halmai Csaba roséja a tavalyinak jól sikerült öccse: friss, gyümölcsös, hagymahéjszínű, talán valamivel kevesebb CO2 is elég lett volna. Várjuk a sillert, amivel a borász a tavaly próbálkozott s egyből a legjobbak közé emelkedett a műfajban.
Végül hadd essen két szó a sajtokról is. Kellemes meglepetés volt a Kiss Házi Sajt manufaktúra termékpalettája, ahol kóstoltunk - és vásároltunk - többek között egy törkölypálinkás fűszer-érleltségű koncentrált sajtot, mely alig volt vágható, alighanem sajtkrémekben használjuk majd fel összetörve ízesítőnek, mert különben túl tömény, ezen kívül egy enyhén brie-s jellegű érlelt tehénsajtot továbbá egy sor fűszeres sajtot is (diós, kapros, kakukkfüves stb.) melyek közül a chilis nyerte el tetszésünket leginkább. Másik maradandó élményünk a csermajori sajtiskola pálpusztai krémsajtja valamint lajtája volt, ezekből is vittünk haza.
Összességében igen kellemes élmény volt a nagy tumultus ellenére is az idei újbor- és sajtfesztivál. Megyünk jövőre is!
Dorozsmai Endre
Utolsó kommentek