Felejthetetlen élményt jelentett a Kürti Borfesztivál. Végre eljutottunk a felvidéki seregszemlére, és olyasmit láttunk, amit már régen: profi és barátságos rendezvényt, ahol nagyon komoly, mégis természetes borokat mutattak.

Régóta érdekelt a felvidéki borok világa, mert sokat hallottam róluk az utóbbi időben. Amikor Hagymási Józsival Prágában voltunk azt mondták, hogy komoly borokat készítenek, amit a pozsonyi nyomdában is megerősítettek, ahova rendszeresen járok. A 7x7 bemutatón Kasnyikéknál meggyőződtem, hogy ezt látni kell,  majd Lenkey Gézával a dunaszerdahelyi kóstolónk is kellemes emlék volt.  Ráadásul mondták, hogy  Bott Frici szereti az Úrágyámat. Meg kell nézni mások hogyan csinálják, ezért úgy döntöttem, elmegyünk Kürtre.

A szervezés előtt le a kalappal. Megegyeztünk, hogy talán életünkben nem láttunk ennyi minőségi sátrat összesen, a pályaudvarról pedig egymást érték az ingyenes buszjáratok. A nagyszínpad és a kicsi is színvonalas volt, hatalmas mulatságot rendeztek folyamatosan. Ugyanakkor végtelen családias és vendégszerető a rendezvény, amit más, először odalátogató ismerőseim is megerősítettek. Meglepő volt a szerencsénk, mert lépten-nyomon régi barátokba botlottunk, akik tékozló fiúként fogadtak. Megöleltek, leültettek, adtak inni, enni, és szemmel láthatólag nagyon örültek a viszontlátásnak.

A borok terén az időhiány miatt nem tudtunk teljeset meríteni, csak Mátyáséknál és Kasnyikéknál szondáztuk meg a teljes spektrumot. Burgundi iskolát láttunk - burgundiai fajtákkal is - ahol alap a korlátozás, a szőlő üzenetének kifejezése, a hordós erjesztés, magától értetődik a spontán élesztő, a hosszú érlelés és általában minden, amitől komolyan szoktunk venni egy bort. A tételek annyira tiszták, természetesek, nettek és becsületesek voltak, hogy döbbenetünkben nem jutottunk szóhoz, amit Beton barátommal együtt bölcs hümmögéssel álcáztunk. Ritkán járunk így, de most tényleg jó volt minden. Köszönjük.

Demeter Endre