Miklós Csabi meghívott, hogy ugorjak be hozzá a Vinagora borversenyről hazafelé. Voltam már nála korábban, de az nagyon szakmai út volt. Nem kellett sokat unszolnia, mert sokat kóstoltatok én is, így igazán érdekes volt látni, milyen egy móri program a vendégek szemével. Nos, nagyon jó.

Amíg vártuk a vendégeket az Ezerjó utcai pince kellemes atmoszférájában laza fröccsözés közben megbeszéltük a fontos ügyeket. A társaságot érkezésükkor hideg fogadóital és barátságos köszöntés várta. Csabi gyermekkori barátja lovasfogattal jött értünk, és vitt körbe a dűlőkön. A csókakői várat elhagyva egy olasz tulajdonú, mégis nagyon helyi kocsmában felfrissülve indultunk vissza a pincébe. A pincepörkölt után 15 tételből álló kóstolón tudhatták meg a vendégek, hol is vannak, mi van a pohárban, személyes, üde és pörgős előadásban. Az egész nap jó hangualta, a Csabit Móron láthatóan övező szeretet, a szervezés, és a kóstolt borsor nemzetközi szinten is magasnak mondható színvonala beégette egy mondatát az emlékezetembe: "Kihozzuk Mórból a maximumot." Igen, ezt teszik, és szerintem mindannyiunk számára ez a feladat saját pátriánkban.

Ritkán írok borról, de most kóstoltunk olyat, amiről kell. Csabi az apai kitagadást is megkockáztatva kibontott egy 2003-as ezerjót, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Óriási borélmény volt, ritka az ilyen. Tudom, hogy mi magyar borászok korán szabadulunk meg a boroktól, rég eladjuk őket, mire igazán kinyílnának, ismerem a móri borokat annyira, hogy tudjam, alkalmasak a palackos érlelésre, de ez mégis meglepett. Olyan struktúra, komplexitás, íz-és aromagazdagság jött a kortyból, és a fáradtságnak annyira nem éreztem jelét sem, hogy az szinte hihetetlen.

Demeter Endre