Idén húsz esztendős a borfesztivál. Amikor elindult útjára a Vörösmarty téren a sokat látott rendezvény, nem lehetett sejteni, hogy hány másik ered még a nyomába. Ami messzemenően örömteli. Divatjelenség mindent leszólni, akár van a fanyalgásnak alapja akár nincs. A legtöbb esetben nincs.

 

Ha a fogyasztó szempontjából nézzük a dolgot, az idei Gourmet-ról a megannyi elmarasztalás indokolatlannak tűnik, mint ahogy az is, hogy sokan a Borfesztivált is fitymálják, mondván, hogy drága a belépő, a borok és tömeg van. (Teljes más prizmája van a borásznak, annál is inkább, hogy nem kevesen visszaélnek a borászok kóstoltatási igyekezetével. Nem ritka az olyan rendezvény, ahol nem jön vissza a borászoknak semmi, ingyen adják a borukat, de még fizetnek is, hogy ezt megtehessék. A prímet megítélésem szerint a temesvári Vinvest viszi, ahol ezer euró volt pár évvel ezelőtt a kiállítási lehetőség, a bort mindenki ingyen kínálta, s a szervezők még csak a pohármosogatásról sem gondolkodtak. Miután a minden kiállító számára biztosított 40-50 pohár elhasználódott, a borász mehetett poharat mosogatni. No de mindez egy másik nézőpont.)  

Megítélésem szerint az a jó, ha mindenki kiválaszhatja az igen széles kínálatból azt, ami neki leginkább megfelel. A kétezres évek elején ki nem hagytam volna borfesztivált. Akkor ez volt a fő bormegismerési fórum a felfedezők számára. Akkor még sok esetben kint voltak a borászok személyesen, mára ez már nem jellemző. Tisztelet azoknak, akik nem fizetett alkalmazottal képviseltetik magukat, de lassan ez válik általánossá, legalábbis a nagyobb borászatok körében. A kitelepülés egy pincészet számára igen nagy összeg, aminek valahol be kell jönni. S akkor persze a deciárak is magasabbak lesznek. Mindazonáltal a rendezvény népszerűsége önmagában hordja a legitimitását. Az a puszta tény, hogy évente tízezrek látogatnak el a Borfesztiválra, azt igazolja, hogy a borivó közönség szocializációja s a borfogyasztás népszerűsítése szempontjából alapintézménynek kell tekintenünk e rendezvényt.

Azok pedig, akik nem akarnak toporogni az egyik udvarból a másikba vezető alagútban, akiket zavarnak a pecsenyesütők felől kavargó ínycsiklandó illatfelhők a borélvezetben, akik a borászokkal személyesen és hosszabban beszélgetnének, akik sokallják egy estére azt az 5000-10000 forintot, amibe szerényen számolva belekerül egy borfesztiválos este, nos, ők választhatnak más rendezvényt. Abszurd dolog bármelyik boros esemény szervezőitől elvárni, hogy minden igénynek megfeleljenek. A vájtfülűek mehetnek Etyekre, és/vagy a megannyi s egyre szaporodó fix áras beltéri kóstolókra, legyenek azok borvidéki jellegűek, mint a tokaji, egri, szekszárdi, somlói, vagy fesztivál jellegűek. Nem szólva a Vinagora Openről, ahol a korábbi évekkel ellentétben most már borászokkal is lehetett találkozni. Majd’ minden hétvégre esik egy vagy akár több boros esemény.

Csak győzze az ember idővel és májjal.

Dorozsmai Endre