Amint a népszerű Irigy Hónaljmirigy sláger is jelzi a maga finom iróniájával, a közhiedelem a kannás (hordós, kimért, ömlesztett, de facto kannás egy szóval nem palackozott) bort valami eleve silány, kerülendő, degradáló dolognak tartja. Ha körülnézünk a piacon, és begyűjtünk 40-50 mintát az öt literes műanyaghordócskákban vagy két literes pillepalackokban árult borból, vélhető, hogy vaktesztjükön nem sok minta érné el a 70 pontot. Feltehetően a vegytani elemzés is érdekes dolgokat mutathatna ki.

Mindazonáltal több komoly pincészet is árul „kannás” bort. A kétezres évek elején etalon volt az El Hordo nevű szaküzletben igen baráti árfekvésben kapható Takler vörös cuvée, amit kerti összejöveteleken, főleg bográcsozás alkalmával ittunk nyakló nélkül. Vannak, akik eleve egy gyengébb minőséget adnak kimérve, de vannak, akik ugyanazt vagy közel ugyanazt adják pillében, mint palackban. És ár/érték arányban ez tényleg az optimum. Más kérdés, hogy ehhez jellemzően el kell zarándokolni a pincészethez, nem fogjuk megkapni a bort a hipermarketek polcain. Ami idő és pénz. Egyes esetekben –például, ha eleve arra van dolgunk, vagy ha nagyobb mennyiséget vásárolunk – akkor bizony igen jó tudni, hogy hol szerezhetünk be jó minőségű bort zavarba ejtően alacsony áron. Ezek közül nézzünk néhányat.

Nyakas pince, Tők.

A 2002-ben Év borásza titulust nyert Maya Ernő főborász irányításával működő pincészet palackozott boraival rendre gyűjti be a nemzetközi és belföldi rangos elismeréseket. (Nem állom meg hogy ide ne véssem: amikor megpróbáltam meggyőzni kereskedelmi igazgatójukat egy kisebb borversenyen való részvétel dolgában, azt a választ kaptam, hogy ne vegyem rossz néven, de minden forgalomban levő boruk nyert már egy-két aranyat komolyabb versenyeken, milyen ciki lenne, ha nálunk csak ezüstöt kapna. Meg kellett hajolnom az érvelés koherenciája előtt.) Állításuk szerint ugyanazt mérik ki 5 literes műanyagkannába vagy üvegballonba, mint ami palackba kerül. Általában Rizlingszilváni, Cuveé és Chardonnay a választék, évek óta visszajárok hozzájuk, de az info legalább féléves, tehát azóta némi változás lehet. A neten nem lelni utalást a kimért bor értékesítésére, de vélhető, hogy a sok éves sikeres gyakorlat nem szűnt meg. Legutoljára a borok literára 300 és 450 ft között mozgott. A borok közismertek, a stílus szintén. Ropogós savak, üdeség, harsány illat. Mindez fillérekért.

Gál pincészet, Szigetcsép

Gál Csaba és Gálné Dignisz Éva (szőlész és borász házaspár) tulajdonában levő pincészet az utóbbi években egyre több sikert aratott. Ezek közül a 2008-as Vinagorát emelném ki, ahol nem egyszerűen két aranyat nyertek, de két kategóriában kaptak Champion díjat, száraz fehér és rosé kategóriában egyaránt ők vitték el a pálmát, Gálné Dignisz Évát pedig Év borászának is jelölték. Minden vagy szinte minden boruk kapható kimérve, baráti árfekvésben, utolsó látogatásom alkalmával 500 ft körül mozgott a literár.

Balla Géza, Ménes

Balla Géza idomulva a román fennhatóság alatti területek realitásaihoz, három minőségi kategóriában kínál bort: van iható, de nem kiemelkedő kimért bora másfél és két euro közötti árfekvésben, egy igen korrekt, borversenyeken nem egyszer meglepetéseket okozó forgalmi palackos tétele 5 euro körül és egy nemzetközi mércével is kiemelkedő szelekciós sorozata 10-15 euro magasságában. A kimért és palackos borokat egyaránt meg lehet kapni a pincénél, az Aradon két saját szaküzletben továbbá a Balla borokra épülő szaküzlethálózatban Temesváron, Udvarhelyen, Csíkszeredában s ki tudja még hány városban. A kimért boruk is igen népszerű, mert lényegesen jobb annál, mint amit ebben a kategóriában a fogyasztók e tájakon megszoktak.

 

Dorozsmai Endre