A budapesti borbárok köre új egységgel bővült, amelyet a Vinoport csapata működtet. A kínálatot a hazai borok határozzák meg, amelyeket pohárra vagy üvegre is fogyaszthatnak a vendégek. Külön elviteles ár garantálja, hogy egy-egy palackért is érdemes legyen beugrani.

Húsz esztendővel ezelőtt, midőn a budapesti borozókkal belülről kezdtem ismerkedni, volt némi hiányérzetem, annak dacára, hogy kifejezetten kedveltem a pácolt fa és a nyers tégla által meghatározott hangulatú borozókat, a Tokajit a Falk Miksa utcában, a Kecskeméti kétlyukút, a Fiát János utcai Móri borozót, a Mechvart ligeti Kékfrankos borozót, hogy csak azokat említsem, melyekben sűrűbben megfordultam s melyek  ma is működnek.

Az egyik a borkorcsolyák szegényessége illetve hiánya volt (üdítő fél-kivétel a Falk Miksa utca Tokaji borozó, ahol mindmáig remek prószát lehet kapni, továbbá jó ízű, frissen sült fasírtot az úgymond kötelező zsíroskenyér mellett), a másik a borok gyenge, jó esetben közepes minősége. 2000 elején nyitotta meg kapuit az András borozó, mely neves termelők borait kínálta baráti áron kimérve, a palackárak pedig szaküzlet-közeliek voltak. Népi faragások és autentikus népzene tette a hangulatot teljessé. A hely nem ment, előbb leromlott a borválaszték- és minőség, persze áremelkedés mellett, majd bezártak, ma a világháló tanúsága szerint egy átlagos vendéglő működik a helyén, átlagos étlappal és itallappal.

Nem keveset kellett várni, míg megjelentek azok a borozók, ahol, ha nem is fillérekért, de nem is két-háromszoros szorzóval kalkulált árak mellett el lehet borozgatni a magyar borász-élvonal boraiból válogatva és hozzájuk ínyenc borkorcsolyákat falatozni. Ezek a helyek most gyarapodtak egy színvonalas egységgel, melyet az internetről, valamint színvonalas boros rendezvényekről (pl. Furmint Február) már ismert Vinoport csapata működtet. A hely kávézóként már működött évek óta a ferencárosi Lechner Ödön fasoron, viszont borbárként most mutatkozott be némi próbaüzem után a sajtó képviselőinek.

Meghívtak két jeles borászt is az eseményre, Szilágyi Lászlót, a Gizella pince tulajdonosát, borászát, Tokajból valamint Németh Jánost Szekszárdról, akik 4-5 remekbe szabott borral örvendeztették meg a közönséget. A Gizella pincétől két izgalmas, dűlőszelektált, száraz (egyik hivatalosan félszáraz, de ez mindössze egy gramm maradékcukron múlt, ami fölött szemet hunyunk) fehéret ismerhettünk meg, egy jól megkomponált édes cuvée-t valamint egy remek szabott aszút, Németh János rosét hozott, tovább Kadarkát, Cabernet Franc-t, Cabernet Sauvignont és Syrah-t, melyek megerősítettek abban a hitemben, amit már megfogalmaztam e hasábokon, tételesen, hogy a szekszárdi második vonal közel jár a szekszárdiság megfogalmazásához s még fog meglepetéseket okozni.

A Vinoport borbár egyben borszaküzletként is működik, elsősorban, sőt, szinte kizárólag terroir borokkal foglalkoznak, azon belül is a kézműves kis pincék előnyben vannak. Örömmel fedeztem fel a ma már méltán sztárként emlegetett Szepsy, Oremus, Gere, Konyári, Lőrincz Gyuri mellett néhány második vonalbeli személyes kedvencemet, Tóth Sándort, Légli Gézát, Bott Juditot, Benedek Pétert, az Orsolya pincét, Szentesi Józsefet. A „Tőkés társaknak” a Losonci-Karner-Szecskő triónak is szívesen látnám a borait a polcon. A borok szaküzleti ára nagyjából ott van, mint a referencia-szaküzletekben (Bortársaság, Veritas), impozáns a decire kimért borsor, de ha valaki a polcról szeretne valamit, akkor a polci árhoz viszonyított kb. 125-130%-os áron megveheti helybenfogyasztásra, sőt, ha négy decit megiszik belőle, akkor nem is kell az egész palackot kifizesse. Borkorcsolyaként Sándor Tamás sajtjait kínálják, továbbá kézműves sonkát, kolbászt. Jó kis hellyel gyarapodtunk, mely remélhetőleg a borrajongó közönség egyik kedvencévé nőheti ki magát otthonos belterével, kedves kiszolgálásával, impozáns borválasztékával és pénztárcabarát áraival.

 

Dorozsmai Endre