A Márton-nap az újbor ideje, szaporodnak a vacsorák, bemutatók, debütáló friss tételek. Pár éve felkapottnak számít megülni a borászok védőszentjének napját, tegyük is, hiszen ünnepelni jó dolog. Még akkor is, ha a háttérben ürességet látunk...
Szent Márton saját szentünk, hiszen Szombathelyen (Savaria) született 316 körül. Római katona volt 341-ig, majd Isten szolgálatát választotta. Hírét jóságának és önsanyargatásának köszönheti, amelynek fő bizonyítéka, hogy a fél köpenyét odaadta egy koldusnak, amikor az alamizsnáért rángatta azt. Az érem másik oldala, hogy a szerencsétlen az ábrázolások szerint is leprás volt, a jó Márton pedig nyilván nem szerette volna elkapni a betegséget, ezért kardjával levágta köpenyének érintett részét - tudjuk meg Csathó Pál régész kutatásaiból.
A Legenda Aurea, a szentek csodatételeinek könyve csak ködös utalásokat tesz a szentté avatás pontos okát illetően. A Márton hallucinációiról, gyávaságáról és Szent Hilariusról szóló feljegyzések enyhén szólva mulatságosak, főleg hogy elméletileg komoly gyűjteményt lapozgatunk, de mégis azt javaslom, hogy az esti órákat könyvtár helyett inkább egy jó libatoron töltsük, és a sültekhez igyunk finom új borokat.
Demeter Endre
Utolsó kommentek