borbandi

Igen kellemes élményem volt az utóbbi időben a Borjour Magnum. Tavaly és tavalyelőtt kimaradt sajnos, de idén sikerült eljutni. Persze a bőség zavaráról szólt, de azért csak sikerült rendet vágni a káoszban, elsősorban azokra a pincészetekre utaztunk, melyeket nem ismertünk.

Másfél évtizede, midőn az első minőségi borokat kóstolgattuk a Várbarlangban az akkori borínyenc igazgatónak köszönhetően, hatalmas sikerélmény volt felfedezni a "fajtakaraktert", megjegyezni a pincészetek mellett fajtaneveket, kialakítani a borok világában az első fogalmi kapaszkodókat azon túl, hogy édes, száraz, fehér, vörös. Az ember automatikusan alakítja ki a fajta-centrikus kóstolási készséget, s hamar választ kedvenc fajtákat.

Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy Hamvas Béla klasszikus műve, "A bor filozófiája" mögött mekkora borismeret húzódott meg. Azt viszont mindenki kényszeredetten vagy nem, de elismeri, hogy Hamvas nagyon jó ösztönnel közeledett a borokhoz. Nem véletlen, hogy a legtöbb említettsége a műben a somlói boroknak van - amely borvidék egyébként érdekes módon kimaradt a "Borkatalógus - vázlat" c. fejezetből.

Tömegessé vált a visszatalálás a hagyományos készítésű termékekhez. A hétvégén a Millenárison rendezett Kézműves Magyar Ízek Vására igazán sikeres volt, annyira, hogy rá is szerveztek, magyar szokás szerint. A kiállításból keveset láttam, de mindenki azt mondta, hogy jó hangulatú, olajozott, korrekt rendezvény volt.

A hétvégén Móron három fiatal borász szervezett közös programot. A Móres-T több szempontból haladó rendezvény volt, hiszen a facebookon szerveződött, összefogásra alapult, tele volt fiatal kollegákkal más vidékekről, feszes volt a tempója, ám nagyon laza a hangulata, és minden rendben volt. Ilyet ritkán látunk.