Lehet, hogy igazságtalannak tűnik egy kiválóan megszervezett, szinte kifogástalan rendezvény kapcsán bármi bíráló szót szólni, de azt azért megjegyezném, hogy szerencsés lett volna a borokat ételekhez társítani s nem a közönségre bízni, hogy mihez mit kér a pultnál. Még akkor sem, ha az érdeklődők között messze felülreprezentáltak voltak a bor-étel párosítás témájának értői vagy akár szakértői s még akkor is, ha egyes borok, mint például a Szepsy Furmint vagy Demeter Zoltán Veres Furmintja bármelyik főételt el tudta volna kísérni.

Május 8-án tartották a Gerbeau-házban a Czifray versenykurzus ünnepélyes díjkiosztóját. Az eseményen szétosztott rövid ismertető szerint a szervezők szeme előtt a „francia szakmai olimpia lebegett, amelynek győzteseit négyévente a köztársasági elnök tünteti ki a párizsi Elyseé palotában. Megnyerni egy ilyen sokfordulós versenyt rendkívüli rangot jelent, életre szóló büszkeség szakácsnak, cukrásznak, más kézművesnek (…) A Czifray –versenykurzus (...) önmaguk továbbképzésére ösztönzi a részvevőket. Hat fordulóban tizenhárom feladatot kellett megoldaniuk, vagyis tizenhárom különböző műfajban elmélyülniük, új megoldásokat keresniük. Egyfajta „irányított akadálypályán” dolgozták át magukat, kísérleteztek, a maguk és a többiek ötleteiből és hibáiból tanultak.”


A színvonalas rendezvény rangját emelték a személyesen megjelent kezdeményezők-szervezők, Molnár B. Tamás és Bittera Dóra, a zsűri (Lithauszki Zsolt, Cseh János, Segal Viktor, Bíró Lajos, Vomberg Frigyes séfek, Harmath Csaba Aréna catering volt vezetője valamint Mauthner Zsófia gasztroblogger, a Dining Guide főmunkatársa), a főszponzor OTP képviselője, Kiss Norbert, a Köztársasági elnöki hivatal társadalmi kapcsolatokért felelős hivatalvezetője, a vendéglátós szakma és a borászat több jelese Csapody Balázstól (Kistücsök) Pollok Lászlóig (Csalogány26). Az eseményt az ötletadó-főszervező Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület elnöke vezette fel, a díjakat pedig a köztársasági elnök hivatalvezetője adta át. Mind a tizenkét versenyző kapott oklevelet és ajándékcsomagot, az egyes fordulókban helyezéseik szerint bronz, ezüst vagy aranyfokozatot. Az egyes fokozatokon belül is volt rangsor, mi most hadd szorítkozzunk az aranyfokozatosok megemlítésére: a legjobb eredményt Horváth Szilveszter, a győri La Mareda séfje érte el, őt követte Győrffy Árpád az Alabárdosból, valamint Széll Tamás az idén Michelin csillagot elért Onyx étterem séf-helyettese. Horváth Szilveszternek Jakabbfy László a legendás Czifray szakácskönyv egy eredeti példányát adományozta.


Az érdeklődők megkóstolhattak a verseny keretében kigyöngyöződött több ételkompozíciót, melyeket maguk a versenyzők tálaltak személyesen. Az egyes fogások (összesen tizenhárom, nem számítva a Rózsavölgyi csokoládé-manufaktúra csodabonbonjait) egytől-egyik kiválóak voltak, könnyedek, izgalmasak, szépen tálaltak, a libamáj-tortácskától a spárgás eperlevesen, a kapros töksalátával tálalt rántott malaclábon át az újraindult, átszervezett Magyar Konyha bemutatkozó címlapjáról ismert Eszterházy torta-átiratig. Az egyes fogásokat kísérő borokat a Bortársaság, a rendezvényen személyesen is részt vevő Demeter Zoltán valamint Heimann Zoltán biztosította, a pezsgőt pedig Szentesi József.

A Czifray-díjkiosztó iletve maga a verseny túlzás nélkül nevezhető a kétezres évek második felében beindult magyar gasztronómiai forradalom meghatározó eseményének. A legjobb hír az, hogy a szervezők nem egyszeri próbálkozásnak szánták a Czifray versenykurzust, hanem hagyományteremtésnek.


Dorozsmai Endre