Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia főtitkára úgy fogalmazott a sajtó tiszteletére rendezett gálán, ahol nyilvánosságra hozták az akadémia szavazásának eredményét és kihirdették a 2011-es Év borászát, hogy e díj a borász szakma Kossuth díjává nőtte ki magát. Nem csoda, hogy immáron komoly sajtóérdeklődés övezi a választási folyamatot és különösképpen az eredményhirdetést.

Örömteli, hogy egyre szélesebb kört vonnak be a szavazásba, idén 8000 jelölőlapot küldtek ki az internet segítségével, így többen jelölhettek, mint bármikor. A jelöltek között, mint közismert, három élvonalbeli szekszárdi is volt, a hajdani „hatok” közül a versenyben maradt három: Dúzsi Tamás, Heimann Zoltán és Vida Péter. (Vesztergombi Ferenc és Takler Ferenc már megkapták e díjat, a harmadik Ferenc, Sárosdi leszakadt az élbolytól).

A Borakadémia súlyozott szavazással iktatta ki azt a dilemmát, amivel még az amerikai elnökválasztási procedúra sem küzdött meg eddig, tételesen, hogy mi lesz a második opciókkal és mi van akkor, ha valakit egyszerű többséggel választanak meg, miközben második körben, két versenyben maradt jelölt között esetleg nem ő kapná a többséget. Azzal, hogy a szavazók, a Borakadémia tagjai sorba kellett állítsák a jelölteket, s nem egyszerűen egy-egy szavazatot leadjanak, a választás a lehető legkorrektebb eredményt adja és valóban tükrözi a szavazók preferenciáit.

A sajtógálán minden borász felvázolhatta öt percben eddigi szakmai pályafutását és bemutathatta egy-egy remek borát. Elsőként Áts Károly beszélt Tokajról, a tokaji száraz borok jelentőségéről, bemutatva egy koncentrált, tömör és rendkívül elegáns Furmintot a legendás Szent Tamás dűlőből. Őt Gálné Dignisz Éva követte, aki roséival tarol rendszeresen mind itthon, mind a Rosé du Monde-on, nem volt meglepő, hogy egy kicsattanó illatú, jó savú remek rosét hozott a 2011-es évjáratból. (Emlékezetes, hogy 2008-ban, midőn először került be a borász hölgy az első ötbe, a Vinagorán két kategóriában is Champion díjat nyert, mind a száraz fehér, mind a rosé kategóriában az ő bora érte el a legmagasabb pontszámot.) Zilai Zoltán megragadta az alkalmat, hogy a csepeli mintapincészet ürügyén az Alföld jelentőségéről beszéljen, mint a jó ivású, elérhető áru borok hazájáról, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy fenntartsa a magyar borfogyasztó közönség patriotizmusát. Vida Péter egy dűlőszelektált Kékfrankossal kedveskedett a közönségnek a Hidaspetre dűlőből. A Mester ehelyütt is elmondta, hogy szerinte „a bor semmihez sem hasonlítható Isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala”, amivel csak egyetérthetünk. Dúzsi Tamás felvázolta színes életútját a sporton, a sörgyáron keresztül a borig s egy remek Kékfrankos szelekciót mutatott be, végül Heimann Zoltán Barbárjával zárult a sor. Jellemző és örömteli, hogy Heimann is kiemelte a Kékfrankos fajta fontosságát – ez a Barbár egyik alkotóeleme (a Merlot, a Cabernet Franc és Tannat mellett) – tetszetős és találó jellemzést adva a fajtáról, amelyben szerinte „hetyke, huszáros pimaszság” van. Úgy vélem, ha van magyar titkos fegyver a kékszőlő fajták között (már persze, ha a fajták között keressük a titkos fegyvert s nem a dűlőszelekcióban), akkor a Kékfrankossal van a legnagyobb esélyünk dobbantani.

Az eredményhirdetés előtt megtudhattuk, hogy a 149 borakadémikusból 115 adta le a voksát, s e szavazatok összesítése után Vida Péter lett a 21. év borásza, Tiffán Ede, Báthory Tibor, Vesztergombi Ferenc, Gere Attila, Thumerrer Vilmos, Polgár Zoltán, Bock József, Gál Tibor, Kamocsay Ákos, Figula Mihály, Szepsy István, Maya Ernő, Árvay János, Takler Ferenc, Vincze Béla, Garamvári Vencel, Frittman János, Konyári János, Lőrincz György és Légli Ottó után.

Vida Péter szuggesztív egyéniség, akinek nemcsak a borait kóstolni nagy élmény, de hallgatni is. Ő volt az, aki megtehette, hogy egy két-három órára tervezett borkóstoló elején közel háromnegyed órát beszélt a maga halk, visszafogott stílusában, anélkül, hogy egy cseppet is töltsön. Nem volt elégedetlenkedés, székhúzogatás, köhécselés, pohárkocogtatás. A légy zümmögését is meg lehetett hallani, annak dacára, hogy több, mint negyven fő ült a teremben és várta a megismerkedést a Vida-borokkal. Most, hogy megkapta a talán legrangosabb szakmai díjat, bízni lehet abban, hogy szerény, halk szava és bölcs mondanivalója még több emberhez eljut.

Dorozsmai Endre