borbandi

Borral főzni népszerű dolog. A kulinárisan érzékeny közönség nagy részének felcsillan a szeme annak hallatára, hogy vörösboros pörkölt vagy fehérboros gombamártás. Jómagam mindazonáltal inkább óvatosságra intek, főleg a vörösborok esetében.

Hogy milyen a jó borlap, az bizonyos mértékig egyénfüggő, de azért fel lehet állítani egy kritériumrendszert, mely többé-kevésbé általános érvényű.

Olvasom egy borportálon, hogy "Kiskőrös az ország legkedveltebb borvidéki települése". Ha azért adták a tudósításnak ezt a címet, hogy az ember felkapja fejét és odakattintson, akkor ez kétségkívül sikerült, legalábbis az én esetemben. Mert kedveljük ugyan Kiskőröst, hogyne kedvelnénk, barátságos alföldi városka, ráadásul Petőfi Sándor szülőhelye, a Kurta vendéglőben és a Szarvas fogadóban hatalmasakat lehet enni baráti áron, no de mondjon valaki kapásból öt élvonalbeli borászt Kiskőrösről. Na jó, túl szigorú vagyok. Mondjon hármat. De lehet, hogy egyet sem könnyű találni. Miközben ezt gond nélkül megtehetjük Mád, Etyek, Eger, Tokaj, Villány, Sopron, Gyöngyöstarján vagy Szekszárd vonatkozásában. Akkor mitől lenne és kiknek a körében a legnépszerűbb borvidéki település Kiskőrös?

Borászsimogató volt a hétvégén Etyeken, és az otthonomban, Mádon is. Az etyeki Kezes-lábos fesztivál szokás szerint szépen zajlott, de a megújult Mádi Szüreti Napokat váratlan érdeklődés övezte, hozzáértő becslések szerint 15-20 ezren voltak kíváncsiak ránk. Aki lemaradt, nem fért be, ám hasonlóra vágyik, azzal találkozunk jövő hétvégén Móron, Miklóscsabi barátomnál.

Borbandi két hete szüretel. Úgy ahogy még soha: megállás nélkül, éjjel, nappal. Lehet hogy hibát követ el, de nem biztos, majd később kiderül. Ez mindig benne van a pakliban, ha a Természettel, élő anyaggal, folyamatosan változó, kiszámíthatatlan körülmények között dolgozunk.