Egy régi kedves ismerősöm szólt, hogy menjünk. Van ilyen. Beültünk a drága terepjárójába, és viccesen szűkülő utakon Tabdiba értünk. Gyermekkoromban volt a sarkon egy kocsma, amit a srácok napközinek hívtak, de Tabdi borozó volt kiírva. Szürreális hely volt, merőkanállal mérték a bort, gyerekfejjel sokminden volt döbbenetes. Mélyen beégett, úgyhogy örültem hogy eljutottam végre a névadó településre, ahová régóta készültem.

>> a poszt folytatódik