A kelta hagyományban a Halloween a szellemek ünnepe, mert ilyenkor vannak nyitva a dimenziók közti csatornák. Ezeket az átjárókat a bronzkori kultúrák különféle tudatmódosító szerek alkalmazásával használták, amelyek között a bor elsőrendű szerepet játszott. A közös európai földműves - úgynevezett Eraviscus - kultúra, hasonlóan a belső-ázsiaihoz a halottakat az ízeken keresztül érte el, a kedvenc étellel és borral kenték meg a jelképes szobrok száját.

 

A Halloween ősi pogány ünnep, amelynek csillagászati alapja van. Ilyenkor könnyebb kapcsolatot létesíteni a világok között, kommunikálni a szellemekkel. A dimenziók közti átjárást sokszor spirituális itallal, azaz borral könnyítették meg, a módosult tudatállapotot így érték el.

Az ősi kultúránkban a lelkekkel történő párbeszéd létesítésének különös módja a Kun-babák, azaz ősi szobrok alkalmazása, amelyek száját megkenték a halott kedvenc ételével és borával, így hívva be a lelkét. Ugyanerre példa az etruszkoknál a Kaptárkövek alkalmazása. A lélek régies magyar neve az íz, amelyet az ősi mondásunk őriz: sem ízem, sem porcikám nem kívánja, azaz sem lelkem, sem testem nem akarja. Ez arra utal, hogy az íz az egyetlen dolog, ami a túlvilágon nem található meg, és így az egyetlen eszköz, amivel hatékonyan át lehet hívni a lelkeket. A világok közti kétirányú utazásának tehát már több ezer évvel ezelőtt fontos eszköze volt a bor - derül ki Csathó Pál régész kutatásaiból.