borbandi

Megvan az év borásza. Mivel tavaly a fehér borokat készítő Légli Ottó nyert, idén logikusan vörösbortermelő lett a befutó, mégpedig Szekszárdról. A borvidékről 3 jelölt is volt, a győztes mellett Heimann Zoltán, és Dúzsi Tamás. Mindhárman a Pannon Bormíves Céh tagjai, a pincészetek második generációs tagjai pedig a fiatal borászokat tömörítő Junibor egyesület környékén találhatóak meg. Egységes volt tehát a pálya. Gratulálunk Péternek, mert csodaszépek a borai, és jó ember, igaz barát.

Névnapunk van, Bandi nap. Ezúton köszöntjük Takler Andrist, Andreas Ebnert, Mátyás Bandit, és persze szerzőtársamat, Dorozsmai Endrét, valamint a Juniborbár, a Divino sommelierjét, Egyed Andrist is. Ahogy minden druszánkat!

Nemrég Villányban jártam, tíz-tizenkét évvel ezelőtti első bortúráim helyszínén. Hiszen hová vezessen a borturista útja, miután olvasott egy-két boros könyvet, csemegézett a Borbarát 1999-es és 2000-es számaiból, kitapasztalta, hogy a Szépasszonyvölgyben milyen vegyes a választék, megfordult és hasonló élményeket gyűjtött Tokaj főutcáján? Villány kiváló célpont, hiszen több komoly pincészet is látogatható, nemcsak a pünkösdi bortúrán, hanem egész évben fix nyitva tartással.

Tokajban későn kezdődik és sokáig tart a szüret. Megszoktuk már, de a vége azért mindig próbára teszi az embert. Sok olyan apróság van, ami ilyenkor már valóban sokat vesz ki az ember erejéből. Elfagy a víz, a csatorna, csúszik minden, a gépek, prések is nehezebben működnek.

Egy nagyon kedves barátom a legszebb saját kézzel készített ajándékkal lepett meg, amit valaha kaptam. Ezt az adventi asztaldíszt a szamorodnim ihlette. Meg kell osztanom, mert méltó kezdetnek tartom a szeretet és a Természet újjászületésének ünnepéhez. A fő tanulság számomra az, hogy érdemes szép borokat készíteni, és a legjobb tudásunk szerint létezni a világban.