Július 17 és augusztus 1 között borheteket rendeznek Badacsonyban a mólónál. Egy ilyen téma jó alibit jelent a nyaralásra és/vagy a borozásra, hálás is vagyok.

 

 

Cserébe alaposan körülnéztünk, és megkóstoltuk a három vulkáni borvidékünk közül azt, amelyik a víz közelsége és a fehér borai miatt nyáron igazán aktuális. Badacsonynak van egy sajátos hangulata, amely már a borral való ismerkedés során mély nyomokat hagyott és egyik kedvencemmé tette. Később a Borkollégiumban igazolást kapott korábbi sejtésem, megtudtam, hogy különleges talajadottságai és klimatikus viszonyai egyedivé teszik a világban.

 

 

A kóstolásra a közeli Szent Orbán Borházban készültünk fel. Szépséges környezetben kaptunk valódi vendéglátást, jó ételeket, és kiváló borokat úgy, hogy szerencsére csak utólag derült ki, hogy ismerjük a tulajdonost. Csak ajánlani tudom. Ahogy a Budai Zöldet fröccsnek, a 2006-os Rajnai Rizlinget csodának, amely ritkán kóstolható módon mutatja meg egy nemes borban a helyi jelleg és a világsztenderd tökéletes egységét.

 

 

Badacsony összességében elég rozzantnak és rettentő gazosnak tűnt. Adottságainál sokkal elhanyagoltabb, balkánibb. A fesztivál sem volt szívderítő, a gagyiárusoknál és a sörpadoknál csak a színpad volt illúziórombolóbb. A jazz és bor párosítást is rettentően erőltetettnek és tájidegennek tartom, ellenzem is ahol tudom, de az old boyz, bikini tribute garázszenekar, Dévényitibibácsi, és a mulatós slágerek megkapták nálam a holtversenyes citromdíjat. Nincs ez így jól, nem kéne.

 

 

A borok jó ivásúak, alapvetően nyári esték kísérői. Borbélyéknál különösen üde, és tiszta ízű olaszrizlinget ittunk. A Weller 2008-as olasz-rajnai rizling is kiemelkedett szép egyensúlyával, nettségével. A kellemes borok magyar tengerében nyilván ért csalódás is, de a becsületes, ám nem önkínzó szondázás elgondolkodtató tapasztalata az, hogy Szeremley Hubának még mindig nem akadt stabil és szoros versenytársa.