Az év vége és a születésünk napja egyaránt visszatekintésre késztet. Mivel nekem a kettő szinte egybeesik, minden évben alaposan értékelem az évjáratot, mérleget készítek, elsősorban a jövő bölcs tervezése érdekében.

Szép évjárat volt ez. Kihívás is akadt persze bőven. A szüreti időszak komoly fej- és fizikai munka volt. Tisztán emlékszem, amikor Laci barátom rám szólt a prést húzva, hogy látja a fejemen, hogy megint számolok, és hagyjam abba, mert ő már unja a matekot. Az ember életében korlátozott számú szüret adatik, ezért olyan nagy öröm, ha jó év, nagy lehetőség hullik az ölünkbe. Az aszályos, meleg nyár igazán szép száraz borokat adott, és természetes édesborokat is tudunk majd mutatni 2011-ből, igaz korlátozott mennyiségben. Most még erjednek a borok, egészen biztos információk még nem állnak rendelkezésünkre, de szinte biztos, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy 2011-et nagy évjáratként emlegessünk majd.

Szerencsére idén is rengeteg új barátot szereztünk, és a régiek is mellettünk maradtak kivétel nélkül. A visszatérő vendég a legjobb, mert tőle lehet biztosan tudni, hogy rendben van a bor, és minden más is. Fantasztikus érzés örömet okozni, látni az arcokon, hogy élvezik a munkánk gyümölcsét. Ezért is szép szakma a miénk.

A mindössze másfél éve működő Borbandi blog olyan ismertségre tett szert, hogy vannak idegenek, akik így szólítanak, szinte "felismernek". Ezt szerintem minden írással foglalkozó embernek nehéz megszokni. Mindenesetre öröm, hogy a munkám nem a fióknak szól, nem hiábavaló. Borászként is megkaptam a legnagyobb elismerést, ami az én koromban elérhető. A minőségorientált fiatal borászokat tömörítő Junibor Egyesület nagy presztízsű tagjai az én furmintomat választották az év borának szeptemberben Etyeken.

Késő ősszel ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy az isztambuli főkonzul invitálásra részt vehettem a Schmitt Pál köztársasági elnök  és kísérete tiszteletére adott vacsorán, Szepsy Istvánt helyettesítve mutatni be a mádi borokat.

Demeter Endre