borbandi

Idén is részt vettem a Vinagora nemzetközi borversenyen. Bevallom szívesen megyek, mert nagyon tanulságos napok ezek. Megpróbálom összefoglalni amit láttam, de mindenki megismerheti a verseny borainka javát a Vinagora Borgálán július 2-án.

A Vinagora nagy rendezvény, a nemzetközi borvesenyek közé tartozik. Az 500-nál több mintát 50-nél több, fele-fele arányban magyar és nemzetközi bíráló zsűrizte. Ennyi ember mozgatása, a kóstolás körülményeinek biztosítása, a borok hűtése, a számítástechnikai rendszer fenntartása, és még számos apróság komoly feladatot jelent a szervezőknek.

Ezúttal Pécs volt a helyszín. A magyar mediterráneumban szívesen fogadtak minket, a verseny után a villányi borászok krémje csodálatos borkóstolóval várt minket a Bock Pincében.

A bírák profik, azaz értenek hozzá. A külföldiek ahhoz, hogy repkednek egyik versenyről a másikra, és kóstolnak, a magyarok pedig egyszerűen bortermelők. A két tábor között tehát komoly a nézőpontbeli ellentét, de idén érdekes módon - legalábbis az én bizottságomban - teljesen egységes volt a vélemény, számos borra adott mindenki azonos pontot, és folyamatosan 3 ponton belül volt a szórás, egész napokon át. Szinte unalmas volt ez az összhang.

Igaz, hogy viszonylag összeszokott csapatról beszélek, hiszen nem először találkoztunk, az elnököm sem változott a múltkori alkalom óta. Az is hozzátartozik, hogy magyar bort ottlétem alatt alig kóstoltam, a világ boraival kapcsolatban pedig ezek szerint sokkal objektívebbek vagyunk, mint a sajátunkkal. A büntetőszázadban maradtam ugyanis, úgy tűnik már végleg, mert a tokajiakról azt gondolják, hogy minden természetes édesborhoz értenek, mások pedig nem annyira szeretnek ilyen bizottságokban ülni. Így rengeteg félédes, maradékcukros kontyalávalót, technológiai fehéret, és szintén uniformizált száraz vöröset kóstoltam. Nem is a borok jelentették a fő élményt.

Sok gondolat merül fel ilyenkor, a hosszú kóstolósorok alatt, amelyeket bírálat közben nem, de a délutáni beszélgetésekben viszont meg lehet vitatni a nemzetközi csapattal, és persze a magyar borász barátokkal.

Demeter Endre

A magyar bor egén tündöklő csillag, a Vivat Bacchus énekegyüttes tizedik születésnapját ünnepelte. A fiúk még mindig képesek rohamosan fejlődni, és ismét olyan meglepetést okoztak születésnapjukon, amelyre az életre szóló koncertélmény is visszafogott kifejezés.

Június 29 és július 3 között Magyarországon rendezik meg az I. BorÁsz Futball Európa Bajnokságot. A bajnokság ma kezdődik a mérkőzések sorsolásával. A négy napos küzdelem holnap indul a bajnoki címért.

Minden évben meg tudok lepődni, hogy mennyi munka van nyár elején. Sokszor hajnalban és éjszaka is permetezünk, hiszen napközben megéghet a szőlő. Egyszerre szántunk, kapálunk, fáját vágunk, kötözünk, mert a Természet ilyenkor szinte robbanásszerű fejlődést produkál, napról napra szemmel látható a növekedés.

Miklós Csabi meghívott, hogy ugorjak be hozzá a Vinagora borversenyről hazafelé. Voltam már nála korábban, de az nagyon szakmai út volt. Nem kellett sokat unszolnia, mert sokat kóstoltatok én is, így igazán érdekes volt látni, milyen egy móri program a vendégek szemével. Nos, nagyon jó.

Szomolyán, Kaló Imre otthonában Cseresznye Fesztivál volt. A Borászok Borásza cím idei nyertesét saját pátriájában is elismerték: az esemény keretében díszpolgárrá avatták.

Hosszabb hallgatásom oka elég egyszerű: elvesztem az erdőben, ráadásul többször. Egy csapatépítéssel foglalkozó cég keresett meg azzal, hogy engem ajánlottak borkóstolóra, és azt gondolták jó lenne, ha az egyéb programokon is részt vennék. Ezek között volt egy komolyabb bringázás a környéken, amely útvonalának tervezésében is részt vettem.

Új szerzőt üdvözlünk a Borbandin. A Bazilikánál lévő Junibor-bár, a DiVino megnyitójáról ír, mert én elfogult vagyok, ő pedig nem, úgyhogy jobb így. Üdvözöljük tehát Annamarit! Nos így kezdi: Barátnőimmel a DiVino nyitó estjére készültünk, amit már egy hónapja izgatottan vártunk.

Múlt csütörtökön a szekszárdi borvidék meghatározó borászatai mutatták be a Károlyi palotában 3-3 reprezentatívnak ítélt borukat, vélhetőleg a "kevesebb több" alapon. A Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint az egri borászok szerveződései (Egri Borvidékért Alapítvány, majd Egri Bormíves Céh) jó példáján okulva lassan hagyománnyá érik a szekszárdi borvidék budapesti bemutatkozása is.

Múlt szombaton a Sofitel Hotelben a Nemzetközi Élelmiszer és Italkereskedelmi Kft (IFTD), az első számú borimportőr, közösen az Origo portállal nagyszabású borbemutató rendezvényt szervezett, ahol bele lehetett kóstolni a világ fontosabb bortermelő országainak nemes nedűibe. A parádés felhozatalú, megfizethető beugrójú rendezvényen nem alakult ki zsúfoltság, talán azért, mert ezúttal a külföldi borok kaptak hangsúlyt a Kft által forgalmazott magyar borok inkább csak jelzésértékként voltak jelen, mintegy tudósítva arról, hogy az IFTD nem feledkezik meg a honi termelőkről sem.