borbandi

Amint a népszerű Irigy Hónaljmirigy sláger is jelzi a maga finom iróniájával, a közhiedelem a kannás (hordós, kimért, ömlesztett, de facto kannás egy szóval nem palackozott) bort valami eleve silány, kerülendő, degradáló dolognak tartja. Ha körülnézünk a piacon, és begyűjtünk 40-50 mintát az öt literes műanyaghordócskákban vagy két literes pillepalackokban árult borból, vélhető, hogy vaktesztjükön nem sok minta érné el a 70 pontot. Feltehetően a vegytani elemzés is érdekes dolgokat mutathatna ki.

Ma, 2011. április 29-én mutatja be Budapesten a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban az új évjáratú borait a Tokaj Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete.

A bor bizalmi termék. Borásztól is lehet hallani: állíthatnak teljes állásban megfigyelőt egy pincébe, akkor is csak a borász tisztessége lesz a garancia arra, hogy az kerül a palackba, ami rá van írva. Többek között ezért is érdemes belevágni a borturizmusba: az ember közvetlen közelről ismerheti meg a borok készítőjét, szerencsés esetben a nemes nedűt adó dűlőt, vagy akár a szőlőtőkéket is. S a pincészet meglátogatása után eldöntheti, hogy megbízik-e a borászban vagy sem. Így van ez a gasztronómiában is.

Midőn megkérdeztek egy alkalommal egy borszakértőt, hogy miből tudhatja a közember, hogy egy bor jó-e vagy sem, az illető azt a lakonikus és egyszerű választ adta, miszerint "onnan, hogy a bor jó drága". Habár a válasz első olvasatra idegesítően fölényes, lekezelő és nyegle, végső soron nem alaptalan. Mert persze, hogy a legjobb dolog egy bort úgy megvásárolni, hogy előtte megkóstoltuk. Sőt, úgy kóstoltuk, hogy már mögöttünk van néhány ezer bor megkóstolása. De ha a borok világában járatlan ember egyedül kell orientálódjon, akkor bizony az ár - egyéb, pl. egy szakértő jóbarát - híján elég jó mérce.

A sonka és a tojás jól párosítható vörösborral, és az élettani hatásait tekintve is megfelelő kísérő. Követve a világban hódító divatot próbálkozhatunk magas beltartalmú száraz fehérekkel is.

Ember tervez, Isten végez, - ez a nagy igazság a boros rendezvényekre is érvényesnek tűnik. A Komplex élményt nyújtó VinCe 2011 rendezvény mindkét napján még az előadások alatt szépen kidekoráltam a kiállítókat röviden bemutató ügyes kis füzetkét, amit kaptunk, hogy célirányosan haladjunk borkóstolással és semmiképpen se hagyjuk ki alapvető tételeket. Ehhez képest mire eljött az öt óra, már elment a kedvünk a rendezett kánontól, s inkább a pillanatnyi szeszély irányította lépteinket, s noha sikerült sok mindent abszolválni a fontos célpontok közül, végső soron a tervszerűségből nem lett semmi.

Sokszor hallom, hogy ez egy aranyérmes bor ám, kóstoljam úgy. Pedig egyedül is el tudom dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. Mire is jó akkor a borverseny? Arra, hogy gyakoroljanak a borászok, akik a verseny zsűritagjaként egyszerre kóstolnak sok tételt. Más értelmét nem látom a dolognak.

Nem csökken a feszültség a bormarketing-pénzek körül. A borásztársadalom régóta aggodalommal figyeli a tavaly megalakított Bormarketing Bizottság működését. Úgy tűnik volt alapja, hiszen alakul a botrány, a tagok harmadát felmentették. A módszer már ismert: aki panasszal él, vagy kérdése van, annak nem kell többet jönni.

Palackozásra szállítottam a borom, ami nagy odafigyelést igényel. A tisztaság, gyorsaság nagyon fontos hiszen a folyamat végén is nagyot lehet hibázni. Ilyenkor még idegtépőbb, hogy órákat kell pazarolnom a papírok töltögetésére.

Amikor pár hete azt írtam, hogy az Év boros megarendezvénye, a VinCE megér külön utazást Kárpát-medence bármely szegletéből a magyar fővárosba, a tavalyi rendezvényre eljutó barátaim beszámolóira valamint a meghívottak, kiállítók listájára alapoztam. Az idei esemény részvevőjeként a fenti állítást utólag is határozottan megerősíthetem.

Néhány napja szert tettem egy multifunkciós eszközre, ami elvileg nyomtat, szkennel, faxol, miegymás. Volt is nagy öröm, de kiderült, hogy nem adtak hozzá kábelt. Azóta megtudtam, hogy nem is szoktak. Megoldottam, pezsgőt is bontottam, de tényleg így kell ennek mennie nálunk?

A vonatból lázasan dolgozó embereket látok a földeken országszerte. Budapesten átszaladva örömmel láttam, hogy a tavasz az utcákat is megtöltötte élettel, bár ott valamivel nehezebb megállapítani, hogy mit is csinálnak éppen. A fejem tele van a tavaszi feladatokkal. Gyorsan történik ilyenkor minden, és a mostani döntések az egész évet meghatározzák.