borbandi

Szilveszterkor fogy el a legtöbb a gyöngyöző italból, amely teljesen összefonódott az új esztendővel, ezzel a különleges alkalommal. Titokzatossága és ünnepélyessége miatt mára a szilveszter jelképéve lett. Nálunk a vasárnapé is, hiszen 2003 óta folytatunk kísérleteket hagyományos készítésű nyerspezsgőkkel, amelyek nagyon szépen kísérik az összes ünnepnapot.

A Royal Tokaj főborásza, Áts Károly idén tizedszer szervezte meg a helyi borászok évzáró kóstolóját december 29-én. A jubileumi eseményen is komoly seregszemlét láthattunk a világ boraiból, ám a legfontosabb mégis az volt, hogy jól éreztük magunkat együtt.

Az év vége és a születésünk napja egyaránt visszatekintésre késztet. Mivel nekem a kettő szinte egybeesik, minden évben alaposan értékelem az évjáratot, mérleget készítek, elsősorban a jövő bölcs tervezése érdekében.

A desszertekhez való viszonyulásom olyan, hogy egyik oldalról erről a műfajról vagyok hajlandó a legkönnyebben lemondani, de ugyanakkor egy jól elkészített desszert kulináris katarzist is jelent számomra. Másként fogalmazva: míg a mai magyar vendéglátás főáramának hagyományos fogásait, a halászlevet, csülök péknét, rántott borjúlábat, körömpörköltet stb. szívesen fogyasztom, nemcsak az Aranyszarvas-Mák-Kistücsök zsánerű modern átiratban, hanem a megszokott módon is, addig a main stream cukrászat zselatinos-vajkrémes-piskótás szabványprodukciói nem hoznak lázba a legcsekélyebb mértékben sem.

Az év vége felé szokás egy kicsit lazítani. Ilyenkor nem egy újság kiad egy önreflexív, könnyed hangvételű számot, tévéműsorok közreadják saját bakijaikat, divat a kabaré és mindenféle könnyű műfaj. Jómagam úgy gondoltam, hogy számba veszem néhány, a borral kapcsolatos furcsa, abszurd éttermi-pincei élményemet.

A kérdést Dorozsmai kollega dolgozata filozofikus igénnyel járta körbe, nekem csak a nehezét hagyta, hogy a desszert, azaz a bejgli minden családban felmerülő dilemmájára keressek választ. Ime tippjeim a csömör elkerülésére.

Szerintem mindenki vágyik egy jó pezsgőre, és meg is érdemli azt. Végeztem a karácsonyi szállításokkal, rengeteg mosolyt kaptam. Nem is csoda, hiszen olyasmit adtam, aminek van értelme. Hazaérve viszont ha végignézek a beérkezett ajándékok hadán, sírni tudnék azon a sok kidobott pénzen és energián, amit tökéletesen haszontalan, felesleges, sokszor giccses, és értelmetlen kacatok céges logózására költöttek.

Talán még kevéssé borissza barátaink is egyetértenek abban, hogy a "nagy" borok a legszebb ünnepet is még ünnepélyesebbé tehetik. Érdemes elgondolkodni tehát azon, hogy milyen bort ajándékozzunk, illetve milyen bort igyunk az ünnepek alatt. A választás nagy mértékben egyéniség- és keresetfüggő, de azért megrajzolhatók bizonyos alapvonalak, amelyek mentén orientálódhatunk a magyar borok hál'Istennek eléggé kusza és szövevényes világában.

Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia főtitkára úgy fogalmazott a sajtó tiszteletére rendezett gálán, ahol nyilvánosságra hozták az akadémia szavazásának eredményét és kihirdették a 2011-es Év borászát, hogy e díj a borász szakma Kossuth díjává nőtte ki magát. Nem csoda, hogy immáron komoly sajtóérdeklődés övezi a választási folyamatot és különösképpen az eredményhirdetést.

A Terroir Club kóstolója igazi borünnep volt az ínyenc borisszák számára. A Terroir Club mint intézmény is példamutató, egyfajta fellegvára a hiteles borforgalmazásnak. Az is örömteli volt, hogy nemcsak a T.C. portfolióba tartozó borászokat hívták meg, viszont csak és kizárólag terroir-borászok kaptak meghívót.

A Tokaji Borbarátnők Társasága Luca-nap előestéjén rendezte éves budapesti kóstolóját a Vármegye Szalonban. Az eseményt igen nagy érdeklődés övezte. Ez persze nem csoda, hiszen mint Mészáros Gabriella, az est háziasszonya, és a Borkollégium vezetője elmondta, a nők finomságot, egyensúlyt visznek a borba is, így érthető, hogy ennyi szép tokaji kerül ki kezük alól.

Megvan az év borásza. Mivel tavaly a fehér borokat készítő Légli Ottó nyert, idén logikusan vörösbortermelő lett a befutó, mégpedig Szekszárdról. A borvidékről 3 jelölt is volt, a győztes mellett Heimann Zoltán, és Dúzsi Tamás. Mindhárman a Pannon Bormíves Céh tagjai, a pincészetek második generációs tagjai pedig a fiatal borászokat tömörítő Junibor egyesület környékén találhatóak meg. Egységes volt tehát a pálya. Gratulálunk Péternek, mert csodaszépek a borai, és jó ember, igaz barát.

Névnapunk van, Bandi nap. Ezúton köszöntjük Takler Andrist, Andreas Ebnert, Mátyás Bandit, és persze szerzőtársamat, Dorozsmai Endrét, valamint a Juniborbár, a Divino sommelierjét, Egyed Andrist is. Ahogy minden druszánkat!

Nemrég Villányban jártam, tíz-tizenkét évvel ezelőtti első bortúráim helyszínén. Hiszen hová vezessen a borturista útja, miután olvasott egy-két boros könyvet, csemegézett a Borbarát 1999-es és 2000-es számaiból, kitapasztalta, hogy a Szépasszonyvölgyben milyen vegyes a választék, megfordult és hasonló élményeket gyűjtött Tokaj főutcáján? Villány kiváló célpont, hiszen több komoly pincészet is látogatható, nemcsak a pünkösdi bortúrán, hanem egész évben fix nyitva tartással.

Tokajban későn kezdődik és sokáig tart a szüret. Megszoktuk már, de a vége azért mindig próbára teszi az embert. Sok olyan apróság van, ami ilyenkor már valóban sokat vesz ki az ember erejéből. Elfagy a víz, a csatorna, csúszik minden, a gépek, prések is nehezebben működnek.

Egy nagyon kedves barátom a legszebb saját kézzel készített ajándékkal lepett meg, amit valaha kaptam. Ezt az adventi asztaldíszt a szamorodnim ihlette. Meg kell osztanom, mert méltó kezdetnek tartom a szeretet és a Természet újjászületésének ünnepéhez. A fő tanulság számomra az, hogy érdemes szép borokat készíteni, és a legjobb tudásunk szerint létezni a világban.

Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy Hamvas Béla klasszikus műve, "A bor filozófiája" mögött mekkora borismeret húzódott meg. Azt viszont mindenki kényszeredetten vagy nem, de elismeri, hogy Hamvas nagyon jó ösztönnel közeledett a borokhoz. Nem véletlen, hogy a legtöbb említettsége a műben a somlói boroknak van - amely borvidék egyébként érdekes módon kimaradt a "Borkatalógus - vázlat" c. fejezetből.

Tömegessé vált a visszatalálás a hagyományos készítésű termékekhez. A hétvégén a Millenárison rendezett Kézműves Magyar Ízek Vására igazán sikeres volt, annyira, hogy rá is szerveztek, magyar szokás szerint. A kiállításból keveset láttam, de mindenki azt mondta, hogy jó hangulatú, olajozott, korrekt rendezvény volt.

Sűrű programokat ígér a hétvége, ezért időben ajánljuk. A Hungexpo-n Ízek és Borok kiállítás lesz Vida Péter ajánlásával, a Terroir Klub a Vörösmarty téren mutat be 30 általuk forgalmazott borászatot, a Millenárison pedig másodszor rendezik meg a Kézműves Magyar ízek Vásárát, ahol a természetes készítésű ízek teljes spektrumát végig lehet kóstolni. Utóbbi kettőn mi is részt veszünk, mert érdekesnek ígérkeznek, és mert tudunk egyszerre több helyen is lenni.

A hétvégén Móron három fiatal borász szervezett közös programot. A Móres-T több szempontból haladó rendezvény volt, hiszen a facebookon szerveződött, összefogásra alapult, tele volt fiatal kollegákkal más vidékekről, feszes volt a tempója, ám nagyon laza a hangulata, és minden rendben volt. Ilyet ritkán látunk.

Ma van a Magyar nyelv Napja, most először. Amikor ezt megtudtam a rádióból, gondolkodóba estem. Jó hogy van napja a csodás nyelvünknek, de a bor szaknyelvét talán művelnünk kellene még, ha már boros nemzet vagyunk.

A Szent Márton Újborfesztivál és Libator nevű rendezvényen ismerkedhetnek a 2011-es évjárattal az érdeklődők november 12-én és 13-án a szentendrei Skanzenben. A hely szerethető, mert családbarát, és mert lesz színpad, zene, kézműves foglalkozás, libás étel, és persze újbor.

A Márton-nap az újbor ideje, szaporodnak a vacsorák, bemutatók, debütáló friss tételek. Pár éve felkapottnak számít megülni a borászok védőszentjének napját, tegyük is, hiszen ünnepelni jó dolog. Még akkor is, ha a háttérben ürességet látunk...

A BORszágjárás keretein belül több nagyvárosba, így Budapestre is elhozták a szervezők Somló hegyének 14 borászát, akik 3-3 bort mutattak meg az érdeklődő közönségnek. Mácsai Ilcsi ott volt a Festetics palota impozáns épületében a rendezvényen.

A Gousteau Kulináris Élményműhely álarcosbált rendez november 5-én Mádon. Mindenkit szeretettel várunk, a bor szellemében.

A kelta hagyományban a Halloween a szellemek ünnepe, mert ilyenkor vannak nyitva a dimenziók közti csatornák. Ezeket az átjárókat a bronzkori kultúrák különféle tudatmódosító szerek alkalmazásával használták, amelyek között a bor elsőrendű szerepet játszott. A közös európai földműves - úgynevezett Eraviscus - kultúra, hasonlóan a belső-ázsiaihoz a halottakat az ízeken keresztül érte el, a kedvenc étellel és borral kenték meg a jelképes szobrok száját.

Laci barátom egy aktuális címkével kedveskedik olvasóinknak. Megosztom, mert én jól mulattam rajta...

Nálunk a témák rendszerint visszatérnek. Magyarországon éppen a legnagyobb hamisítások idején volt zárjegyes a bor. Aztán fél éve újra felmerült az ötlet, hogy vissza akarják hozni. Először mindenki nagyon nevetett, aztán elgondolkodott, hogy ezt ki is gondolhatja komolyan.

A bodrogkereszttúri Mindszent havi mulatság sok más pozitív kezdeményezéssel együtt a hagyományteremtés egyik szép példája. Idén második alkalommal rendezték meg s mivel egy szerencsés véletlen folytán épp Mádon tartózkodtunk, igen jó programnak kínálkozott átruccanni a szomszédságba. Persze ezúttal is bebizonyosult, hogy ha nem akarunk végigrohanni az egyes pincéken, akkor nem lehet mindent belesűríteni egy délutánba.

Az Egri Bikavér 2011-ben is az év vörösbora a Benelux államokban. A Proefschrift magazin által 23. alkalommal kiírt Proefschrift Wijnconcours nemzetiközi borversenyen a borszaküzlet kategóriában a St. Andrea szőlőbirtok Merengő Egri Bikavér Superior 2009 borát az év vörösborának választották.

Bországjárás keretében Somló a budapesti Festetics Palotában mutatkozik be október 27-én. A borvidék szerelmeseinek kötelező, akik pedig most ismerkednek vele, azoknak erősen ajánlott, hiszen az egyik legkülönlegesebb adottságú borvidék gyakorlatilag teljes seregszemléjét kár lenne kihagyni.

Már második hete nem szüretelünk, mert az édesborok alapanyagát Tokajban a tőként töppesztjük, igen nagy kockázatot vállalva a várakozással. Azért nem pipálunk a tornácon, feladat akad így is bőven.

Egyik kedves ivócimborámmal elhatároztuk, hogy teszünk egy bor-centrikus túrát az Alföldön.

Pontosan egy hónapja kezdtük a szüretet, jóval előbb a szokottnál. Tegnap befejeztük a szárazborok alapanyagának szedését. Bent van, amit szerettünk volna, és elértük azt a határt, amikor a must már valószínűleg csak maradékcukorral tud kierjedni. Ezért most megállunk egy pillanatra, várunk az aszúsodást indító esőre, és már nem rohamtempóban, hanem szépen lassan szedjük a természetes édesborokhoz a szőlőt.

A jelenleg is zajló "gasztro-forradalom" keretében megalakult a Magyar Sommelier Szövetség. A vendéglátás emelkedő minőségi igénye lassan az italkultúrát is eléri, és egyre több vendégben és éttermesben merül fel az igény arra, hogy komoly szakember ajánlatát hallja a bor kiválasztásakor.

Képzett és gyakorlott sommeliert, Mácsai Ilcsit küldtük a kissé rendhagyó, a maga nemében első tokaji kóstolóra, amelyen a löszön termelt borokkal ismerkedhettek az érdeklődők.

A világ negyedik legnagyobb pincészete, a chilei Concha Y Toro vendégei voltunk egy reggeli borkóstolón, amelyet Daniela Perez, chilei bornagykövet asszony és Buday Péter adott a magyar borbloggereknek a Larus étterem teraszán. Az ördög-logós latin hangulatú borok jó kezdetnek bizonyultak egy napsütéses péntekhez.

A hétvégén lesz a móri bornapok. A patinás, 1934 óta a hegyközség által rendezett esemény programja annyira gazdag, hogy el se kezdem felsorolni. A lényeg: Miklós Csabi azt mondta, hogy "aki kíváncsi az ezerjó hangulatra, látogasson el Mórra". Leszünk vagy 25 ezren.

Egy komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező sommelier barátom írta le a gondolatait. Közzéteszem most, a fesztiválhangulatot emelendő. Egyébiránt érdekes, talán vitaindítónak is. Azt hiszem, hallunk még róla... Nos, akkor induljunk! Honnan? Hova? Nem szokványos bejegyzés lesz ez, szóltam!

A Tokaj Renaissance Egyesület a hétvégén visszavárja a Vinum Regum Rex Vinorum borlovagrend eddig felavatott tagjait a borvidékre, Dusóczky Tamás pincéjébe.

A hétvégén szüreti napok lesznek Tokajban. Végre lecserélték a vállalhatatlan szervezőket, így komoly reményekkel várjuk a rendezvényt. A sétálóutcán várják a vendégeket, ízletes fehérborokkal, és számos kultúrpogrammal.

Borral főzni népszerű dolog. A kulinárisan érzékeny közönség nagy részének felcsillan a szeme annak hallatára, hogy vörösboros pörkölt vagy fehérboros gombamártás. Jómagam mindazonáltal inkább óvatosságra intek, főleg a vörösborok esetében.

Hogy milyen a jó borlap, az bizonyos mértékig egyénfüggő, de azért fel lehet állítani egy kritériumrendszert, mely többé-kevésbé általános érvényű.

Olvasom egy borportálon, hogy "Kiskőrös az ország legkedveltebb borvidéki települése". Ha azért adták a tudósításnak ezt a címet, hogy az ember felkapja fejét és odakattintson, akkor ez kétségkívül sikerült, legalábbis az én esetemben. Mert kedveljük ugyan Kiskőröst, hogyne kedvelnénk, barátságos alföldi városka, ráadásul Petőfi Sándor szülőhelye, a Kurta vendéglőben és a Szarvas fogadóban hatalmasakat lehet enni baráti áron, no de mondjon valaki kapásból öt élvonalbeli borászt Kiskőrösről. Na jó, túl szigorú vagyok. Mondjon hármat. De lehet, hogy egyet sem könnyű találni. Miközben ezt gond nélkül megtehetjük Mád, Etyek, Eger, Tokaj, Villány, Sopron, Gyöngyöstarján vagy Szekszárd vonatkozásában. Akkor mitől lenne és kiknek a körében a legnépszerűbb borvidéki település Kiskőrös?

Borászsimogató volt a hétvégén Etyeken, és az otthonomban, Mádon is. Az etyeki Kezes-lábos fesztivál szokás szerint szépen zajlott, de a megújult Mádi Szüreti Napokat váratlan érdeklődés övezte, hozzáértő becslések szerint 15-20 ezren voltak kíváncsiak ránk. Aki lemaradt, nem fért be, ám hasonlóra vágyik, azzal találkozunk jövő hétvégén Móron, Miklóscsabi barátomnál.

Borbandi két hete szüretel. Úgy ahogy még soha: megállás nélkül, éjjel, nappal. Lehet hogy hibát követ el, de nem biztos, majd később kiderül. Ez mindig benne van a pakliban, ha a Természettel, élő anyaggal, folyamatosan változó, kiszámíthatatlan körülmények között dolgozunk.

Idén húsz esztendős a borfesztivál. Amikor elindult útjára a Vörösmarty téren a sokat látott rendezvény, nem lehetett sejteni, hogy hány másik ered még a nyomába. Ami messzemenően örömteli. Divatjelenség mindent leszólni, akár van a fanyalgásnak alapja akár nincs. A legtöbb esetben nincs.

Hétvégén Borbandi elérte élete legnagyobb sikerét. Fiatal borászok szavazatai alapján 2011-ben Demeter Endre Tokaji Furmintja lett az év bora. 2011. szeptember 2-án, Etyeken tartotta meg szokásos éves borkóstolóját a Junibor, a fiatal borászokat tömörítő egyesület. A kóstoló során maguk a borok készítői szavaztak az általuk legkiemelkedőbbnek tartott tételre, így különösen komolynak számít az elismerés.

A Junibor - fiatal borászok egyesülete - már negyedszer szervez nyárvégi kóstolót Etyeken, a Rókusfalvy Teraszon szeptember 2-án, pénteken, 16 órától. Az évente megrendezésre kerülő esemény érdemi betekintés ad a minőség iránt elkötelezett új generációs borászok legújabb tételeibe. A fiatalok kék-két kedvenc borukat mutathatják be igényes helyszínen, jó társaságban.

Egy jóbarátom tapasztalatát tenném itt közzé a magyar bormarketing teljesen vállalhatatlanul neveletlen vezetőjéről, mert nagyon fontosnak és tanulságosnak tartom:

Az Agrármarketing Centrum (AMC) jólfésült vezetőjének elképesztő magabiztossága még imponáló is volt, hanem amikor a gondjaira bízott területről úgy kezdett beszélni, mint a sajátjáról "kitoltam nekik 100 milliót" - már furcsa volt ez az avas kommunista duma. A hetvenkedés folytatódott: - De annyira hülyék, hogy pályázni sem tudnak - jegyezte a borászokról kiselőadása zárásaként.

A nyár legnagyobb szakmai dzsemborija az első borászpóker volt Mádon, a Mádi Kör szervezésében. A kiváló hangulatú rendezvényen 150 borász vett részt az ország minden pontjáról, Villánytól Egerig.

Elkezdődött a szüret, szedik a csemegeszőlőket szerte az országban. A Tokaj Kereskedőház is meghirdette a felvásárlást. Barátaimmal együtt stresszelünk már minden borvidéken, mert idén rekordsebességgel érik be a gyümölcs, korai, és úgy tűnik gyors lesz a szüret, jó az év. Ilyenkor tényleg oda kell figyelni.

Ha nyár, akkor fröccs. Mert a fröccs a legegészségesebb és legjobb üdítőital. A bor inkább szárít, túl magas az alkoholtartalma ahhoz, hogy oltsa a szomjat. A sör kinek oltja a szomját, kinek nem. Jómagam, ha nagyon szomjas vagyok, megiszom egy liter fröccsöt, esetleg egy alig édesített limonádét vagy otthon főzött jeges-citromos teát, s utána látok neki a sörözésnek.

A hétvégén rendezték a német ralit a Moseli borvidéken. Volt szüret, sőt szerkezetátalakítás is, a cseh Prokop-Tomanek páros elintézte. Barátaim itt írnak az esetről bővebben. Régen minálunk is rendeztek ilyesmit, pont a szőlőm mellett, Zemplén rali volt a neve. De mivel erre szponzor nincs, káosz viszont van, lassan már a miskolci futam is veszélybe kerül. Mi ebből a tanulság? A rallye-világbajnokság német futamát profin megépített "kerékpárutakon" rendezik, amelyek a parasztok és a túristák igényeinek egyaránt kiválóan megfelelnek, ráadásul amennyire emlékszem, jobb minőségűek a mi autópályáinkál.

Demeter Endre

Nem a ruha teszi....és a külső megfog, a belső meg megtart.. és persze, a jó bornak nem kell cégér..

Manapság fontos az egészséges élet, az örök fiatalság, a fitnessz, és  társai. Aki komolyan a lelkére veszi a dolgot, az jógázik is. Mivel a bor spirituális, és egyben egészséges, itt a tökéletes megoldás. Köszönjük.

A hétvégén rendezték a Miss Alpok Adria Borsod-Abaúj-Zemplén megye szépe versenyt, ahol a zsűri kiválasztotta a döntősök közül azt a lányt, aki a megyénket képviseli majd az országos versenyen. Borbandiék ott voltak, és tokaji borral kínálták a fontos közönséget.

A nyár a fröccs ideje. Ilyenkor folyamatosan találkozunk a témával, és szerencsére a fesztiválokon - most a Szigeten - egyre többen sétálnak fröccsel a kezükben, és a budapesti szórakozóhelyeken is divatosnak számít. Ez örömteli, de ha továbbgondoljuk, szinte csoda.

Idén a szokásosnál is többet fesztiváloztam. A nyár végére összeállt a kép, mert belülről, a pultból nézve jól láttam a helyzetet. A bor divatos ital, szeretik az emberek. Már a Sziget pankos, sokszor koszos, jellemzően külföldi közönségének kezében is magyar rozéfröccsöt látok lépten-nyomon.

Amikor otthagytam Miklóscsabit a Présház standján, és elindultam körülnézni a Szigeten, meglepve láttam, hogy nem korsósör, hanem műanyag-palackos rozéfröccs volt a mászkálók kezében. A Balaton Soundon, és most hétvégén a pécsi Bor-és Grillnapokon ugyanez volt a tapasztalatom, barátaimnak elképesztő mennyiségű borát adtam el. Ami kiváló eredmény, főleg ahhoz képest, hogy Don Quijote-i harcnak néz ki az egész, bormarketing nélkül.

Demeter Endre

Tudtomon kívül. Az Autósport Szövetségben (MNASZ) dolgozó régi versenyautós barátom szólt, hogy évek óta az én boromat kapják a Nemzetközi Autósport Szövetség (FIA) delegáltjai, örüljek neki. Örültem is. A magyar bormarketingről sok szó esik, de a helyzet az, hogy még mindig csak a rajongók lelkesedése viszi előre a dolgot.

Az idei tusványosi tábor őszintébb volt a korábbiaknál, amelyek arra a fikcióra épültek, hogy lehetséges a román politikai elit egyes részeivel érdemi párbeszédet folytatni az erdélyi magyarság sorskérdéseiről. Idén a magyar-magyar kapcsolatok kerültek előtérbe. A politikai előadások mellett rengeteg kulturális megmozdulásra is sor került, a program talán soha nem volt olyan színes, mint az idén.

Egy újabb nyári hétvége. Esős hétvége. Mint az előző, az azt megelőző és az azelőtti is.

Borászember ilyenkor mit csinál?

Szombat este felszállt a füst, új borkirálynőnk van. Évek óta érdekel, most végre megnéztem. A lopózásos feladatra érkeztem, és nem értettem, hogy a döntősök némelyikének miért nem megy. A választást minden évben Tokajban és környékén rendezik, a tarcali bornapokkal kötötték össze. Elmosta az eső ezt is, ember alig volt. Szerintem lehetne sokkal jobban is.

Szüret van, igaz zöld. Ilyenkor éretlenül dobáljuk le a fürtöket a földre, hogy a növény életét megkönnyítsük, és a többi termést nagyobb biztonsággal tudja beérlelni. Amikor az időjárás engedi permetezünk, válogatunk, dolgozik a metszőolló. Ha kikerget az eső az ültetvényből, akkor bölcsen figyeljük a Természetet, és a pincében haladunk a feladatokkal.

Felejthetetlen élményt jelentett a Kürti Borfesztivál. Végre eljutottunk a felvidéki seregszemlére, és olyasmit láttunk, amit már régen: profi és barátságos rendezvényt, ahol nagyon komoly, mégis természetes borokat mutattak.

A borász szakma egyik legnagyobb elismerése, ha a saját pátriájában tüntetnek ki valakit. Az év bortermelője címet Egerben is kiosztják évről évre. Idén Hagymási József nyert, életművének, folyamatosan magas színvonalú, egyenletes teljesítményének, és feltételezem, hogy az elmúlt néhány év robbanásszerű fejlődésének köszönhetően.

A magyar kormány és Tőkés László EP-alelnök irodája szervezte azt a borbemutatót, mely a Kárpát-medence borászati egységét volt hivatott bemutatni. A kóstolón a hat magyarországi borrégió egy-egy élvonalbeli képviselője, valamint minden nagyobb elcsatolt területi egységről egy-egy arculatformáló borász mutatta be három-három borát. Az Észak-Pannóniai borrégiót Rókusfalvy Pál képviselte, a Balatoni borrégiót Jásdi István és neje, Dél Pannóniát Bock József és Tamás Róbert sommelier, a Duna borrégiót Frittman Anita, az egrit Kaló Imre s Tokajt Demeter Zoltán. Felvidékről Bott Frigyest hívták meg, aki e tájegység borászai közül talán a legmélyebben integrálódott a magyarországi boréletbe, Erdélyt nem meglepő módon Balla Géza képviselte, Délvidéket s azon belül a Szerémséget pedig Maurer Oszkár, aki idén kapta meg a Magyar borért díjat.

Mától rendezik a Kürti Borfesztivált, immár negyedszer. A felvidéki borászok seregszemléje mindenképpen érdekes programnak ígérkezik, sok jót hallottam már róla, megbízható barátoktól. Ők is ott lesznek, úgyhogy megyek én is, és ezt javaslom mindenkinek.

A Balaton Sound fesztiválon és a Visegrádi Palotajátékok borudvarában egyszerre vettem részt, családi és baráti segítséggel persze. Visegrádon Erzsébet királyné, a Balatonnál az országos borkirálynő is kóstolt nálam, igazán nagy élmény volt. Borozni divatos, talán ezért is fogyasztották rajtuk kívül más királynők is a borunkat ezen a hétvégén otthon és fesztiválon, kül- és belföldön egyaránt. Így már érdemes komolyan dolgozni. Egy dologgal azonban nem számoltam: ma két fesztivált kellett lebontani, ami komoly logisztikai kihívás volt.

Idén először négy napos a Visegrádi Palotajátékok. Csütörtökön féláron van majdnem minden, így már ma is érdemes kilátogatni. Borbandi már itt van, túl a nulladik napon a lovagokkal. A Királyi Borudvarban sok a kiváló bor, mellette a Küzdőtéren, és a főutca vásári forgatagában pedig a család apraja-nagyja láthat sok érdekeset.

Szeretem azokat a rendezvényeket, ahol a bor nem önmagában áll, hanem valami más nagyon érdekessel kerül össze. A hosszabb nappalok és a rövidebb ruhák összefüggését régóta ismerjük, borozni pedig nyáron is jó. Bevallom, őszintén örültem, amikor Léber Barbara felhívott, hogy fürdőruhabemutatót szervez a Boscoloban, és szeretné, ha ott lennék a boraimmal.

Azt mondják, néha még maguk az érintettek is, hogy a székely ember sört iszik meg pálinkát. Amire maguk a székelyek még rá is dupláznak azzal, hogy ha borhoz jutnak, az csak amolyan pityóka-bor, azaz burgonya-bor. Csodálkozik is a messziről jött ember, hogy hallott már tablettás borról, műtrágyaborról, de hogy krumpliból bort csináljanak, arról kevésbé. Amiután kellően elálmélkodott, érkezik a megfejtés: a krumplit átviszik a székely atyafiak a hegyen és elcserélik borra a moldovaiakkal.

Idén is részt vettem a Vinagora nemzetközi borversenyen. Bevallom szívesen megyek, mert nagyon tanulságos napok ezek. Megpróbálom összefoglalni amit láttam, de mindenki megismerheti a verseny borainka javát a Vinagora Borgálán július 2-án.

A Vinagora nagy rendezvény, a nemzetközi borvesenyek közé tartozik. Az 500-nál több mintát 50-nél több, fele-fele arányban magyar és nemzetközi bíráló zsűrizte. Ennyi ember mozgatása, a kóstolás körülményeinek biztosítása, a borok hűtése, a számítástechnikai rendszer fenntartása, és még számos apróság komoly feladatot jelent a szervezőknek.

Ezúttal Pécs volt a helyszín. A magyar mediterráneumban szívesen fogadtak minket, a verseny után a villányi borászok krémje csodálatos borkóstolóval várt minket a Bock Pincében.

A bírák profik, azaz értenek hozzá. A külföldiek ahhoz, hogy repkednek egyik versenyről a másikra, és kóstolnak, a magyarok pedig egyszerűen bortermelők. A két tábor között tehát komoly a nézőpontbeli ellentét, de idén érdekes módon - legalábbis az én bizottságomban - teljesen egységes volt a vélemény, számos borra adott mindenki azonos pontot, és folyamatosan 3 ponton belül volt a szórás, egész napokon át. Szinte unalmas volt ez az összhang.

Igaz, hogy viszonylag összeszokott csapatról beszélek, hiszen nem először találkoztunk, az elnököm sem változott a múltkori alkalom óta. Az is hozzátartozik, hogy magyar bort ottlétem alatt alig kóstoltam, a világ boraival kapcsolatban pedig ezek szerint sokkal objektívebbek vagyunk, mint a sajátunkkal. A büntetőszázadban maradtam ugyanis, úgy tűnik már végleg, mert a tokajiakról azt gondolják, hogy minden természetes édesborhoz értenek, mások pedig nem annyira szeretnek ilyen bizottságokban ülni. Így rengeteg félédes, maradékcukros kontyalávalót, technológiai fehéret, és szintén uniformizált száraz vöröset kóstoltam. Nem is a borok jelentették a fő élményt.

Sok gondolat merül fel ilyenkor, a hosszú kóstolósorok alatt, amelyeket bírálat közben nem, de a délutáni beszélgetésekben viszont meg lehet vitatni a nemzetközi csapattal, és persze a magyar borász barátokkal.

Demeter Endre

A magyar bor egén tündöklő csillag, a Vivat Bacchus énekegyüttes tizedik születésnapját ünnepelte. A fiúk még mindig képesek rohamosan fejlődni, és ismét olyan meglepetést okoztak születésnapjukon, amelyre az életre szóló koncertélmény is visszafogott kifejezés.

Június 29 és július 3 között Magyarországon rendezik meg az I. BorÁsz Futball Európa Bajnokságot. A bajnokság ma kezdődik a mérkőzések sorsolásával. A négy napos küzdelem holnap indul a bajnoki címért.

Minden évben meg tudok lepődni, hogy mennyi munka van nyár elején. Sokszor hajnalban és éjszaka is permetezünk, hiszen napközben megéghet a szőlő. Egyszerre szántunk, kapálunk, fáját vágunk, kötözünk, mert a Természet ilyenkor szinte robbanásszerű fejlődést produkál, napról napra szemmel látható a növekedés.

Miklós Csabi meghívott, hogy ugorjak be hozzá a Vinagora borversenyről hazafelé. Voltam már nála korábban, de az nagyon szakmai út volt. Nem kellett sokat unszolnia, mert sokat kóstoltatok én is, így igazán érdekes volt látni, milyen egy móri program a vendégek szemével. Nos, nagyon jó.

Szomolyán, Kaló Imre otthonában Cseresznye Fesztivál volt. A Borászok Borásza cím idei nyertesét saját pátriájában is elismerték: az esemény keretében díszpolgárrá avatták.

Hosszabb hallgatásom oka elég egyszerű: elvesztem az erdőben, ráadásul többször. Egy csapatépítéssel foglalkozó cég keresett meg azzal, hogy engem ajánlottak borkóstolóra, és azt gondolták jó lenne, ha az egyéb programokon is részt vennék. Ezek között volt egy komolyabb bringázás a környéken, amely útvonalának tervezésében is részt vettem.

Új szerzőt üdvözlünk a Borbandin. A Bazilikánál lévő Junibor-bár, a DiVino megnyitójáról ír, mert én elfogult vagyok, ő pedig nem, úgyhogy jobb így. Üdvözöljük tehát Annamarit! Nos így kezdi: Barátnőimmel a DiVino nyitó estjére készültünk, amit már egy hónapja izgatottan vártunk.

Múlt csütörtökön a szekszárdi borvidék meghatározó borászatai mutatták be a Károlyi palotában 3-3 reprezentatívnak ítélt borukat, vélhetőleg a "kevesebb több" alapon. A Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint az egri borászok szerveződései (Egri Borvidékért Alapítvány, majd Egri Bormíves Céh) jó példáján okulva lassan hagyománnyá érik a szekszárdi borvidék budapesti bemutatkozása is.

Múlt szombaton a Sofitel Hotelben a Nemzetközi Élelmiszer és Italkereskedelmi Kft (IFTD), az első számú borimportőr, közösen az Origo portállal nagyszabású borbemutató rendezvényt szervezett, ahol bele lehetett kóstolni a világ fontosabb bortermelő országainak nemes nedűibe. A parádés felhozatalú, megfizethető beugrójú rendezvényen nem alakult ki zsúfoltság, talán azért, mert ezúttal a külföldi borok kaptak hangsúlyt a Kft által forgalmazott magyar borok inkább csak jelzésértékként voltak jelen, mintegy tudósítva arról, hogy az IFTD nem feledkezik meg a honi termelőkről sem.

Ritkán fordul elő, hogy a tetőn borozunk. S ha mindezt egy meleg májusi nap végén, művészek társaságában tehetjük Budapest felett a Trendlakás tetőteraszán, akkor valóban a csúcson érezhetjük magunkat.

Tartozik itt mindenki mindenkinek, és a szemfülesek megtalálták a piaci rést. Már a második behajtóbrigád keres meg azzal, hogy kezelné a kintlevőségeimet, azaz szüretelné a pénzem. Köszönöm, én elég jól megoldom magam is, de az ötlet aranyos, egyébként meg jellemzően magyar.

Idén a szokásosnál is sikeresebb volt az Etyek Pincefesztivál. Rókusfalvy Pali a végén azt mondta, hogy körülbelül 40 ezren látogattak ki Budapest szőlőskertjébe. A barátságos jelleg az én esetemben csúcsra járt, rengeteg ismerős és barát látogatott meg, ami nagyon jól esett. A tovább gombra kattintva összefoglalok, és a Vivat Bacchus énekegyüttes videóját is megtekinthetik.

Hétvégén rendezik az Etyek Pincefesztivált. Szívből ajánlom a rendezvényt, mert a bor lényegét fogja meg, barátságos, és emberközpontú. A részvétel meghívásos alapon működik, a helyi borászok látják vendégül a más borvidékekről érkezőket. Ezért mi szeretjük ezt a fesztivált. A közönség szempontjából is kedvező, hiszen jelen van számos minőségorientált pincészet, és sok ismerőssel, baráttal lehet találkozni a két nap alatt. Borbandiékat a Nádorkert Borházban találják azok, akik interaktivitásra vágynak.

Demeter Endre

Ma van a Múzeumok Nemzetközi Napja. Erről eszembe jutott, hogy közérdeklődésre tarthat számot a borgyűjtés témaköre. A régi pezsgős írásom kapcsán is sokan kérdeztek. Ha röviden akarok fogalmazni, azt kell mondanom, hogy a bort inni kell, nem gyűjteni.

Említettük már, hogy nem baj az, ha a bor valami más témával van összekötve. Így volt ez évezredekkel ezelőtt is, csak akkor főként szakrális funciót kapott a nemes ital. A lényeg azóta sem változott, felszabadítja a gondolatokat, és tágítja a tudatot, ezért alkalmas a kötésre. Most egy igazán nőies programot ajánlunk, ahol dizájn, művészet, smink, masszázs, és ékszer találkozik a borral, tehát lesz minden, mi szem-szájnak ingere.

Ma járt le a föld-alapú támogatások igénylésének határideje. Ez olyan pénz, amit az EU ad. Mondhatnám jár, csak le kell érte hajolni. Az igényélés menete viszont nem egyszerű, ahogy Magyarországon semmi sem. Egy kifejezetten rossz felbontású műholdképről kellett tájékozódnom a falugazdásznál, így azonosítva az általam művelt táblákat, persze a jól ismert büntetőjogi felelősségem tudatában. Kínomban csak annyit tudtam erre mondani, hogy elég rég láttam így ebből a szögből a szőlőmet, ugyanis mióta földműves vagyok, nem nagyon lőttek fel a kozmoszba...

Hamarosan elárvereznek egy-egy palack kétszáz éves Juglar és Veuve Clicquot pezsgőt, amelyek egy elsüllyedt hajóról kerültek elő. Erről eszembe jutott, hogy szólok: a peszgő degorzsáláskor van a legjobb állapotban, a végleges dugózás után már nem érdemes elrakni a palackot.

Lehet, hogy igazságtalannak tűnik egy kiválóan megszervezett, szinte kifogástalan rendezvény kapcsán bármi bíráló szót szólni, de azt azért megjegyezném, hogy szerencsés lett volna a borokat ételekhez társítani s nem a közönségre bízni, hogy mihez mit kér a pultnál. Még akkor sem, ha az érdeklődők között messze felülreprezentáltak voltak a bor-étel párosítás témájának értői vagy akár szakértői s még akkor is, ha egyes borok, mint például a Szepsy Furmint vagy Demeter Zoltán Veres Furmintja bármelyik főételt el tudta volna kísérni.

A hétvégén rendezik a Budai Várban a pálinkafesztivált, ami a szilváról szól, de mellékszereplőként lesz bor is. Ha részletekben szeretnénk elmélyülni, a Vajdahunyadvárban ma délután mutatkozik be a Balatonboglári Borvidék. Pénteken a Symbolban főznek a borászok, és vidéki program is akad, Hollókőn lesz fesztivál a hétvégén.

A budapesti borbárok köre új egységgel bővült, amelyet a Vinoport csapata működtet. A kínálatot a hazai borok határozzák meg, amelyeket pohárra vagy üvegre is fogyaszthatnak a vendégek. Külön elviteles ár garantálja, hogy egy-egy palackért is érdemes legyen beugrani.

A borkultúra szerencsés esetben együtt fejlődik a társadalommal, annak közös kincse a nyelvvel, történelemmel, tudománnyal, művészetekkel, gasztronómiával együtt. Egy nemzet borkultúrája szerencsés történelemi körülmények között szervesen fejlődik és beépül a nemzettudatba.

A munka ünnepét munkával ünneplik azok, akiknek ezt a napot kitalálták. A szünnap értelmezhetetlen ott, ahol a Természet szabja a ritmust.

Amint a népszerű Irigy Hónaljmirigy sláger is jelzi a maga finom iróniájával, a közhiedelem a kannás (hordós, kimért, ömlesztett, de facto kannás egy szóval nem palackozott) bort valami eleve silány, kerülendő, degradáló dolognak tartja. Ha körülnézünk a piacon, és begyűjtünk 40-50 mintát az öt literes műanyaghordócskákban vagy két literes pillepalackokban árult borból, vélhető, hogy vaktesztjükön nem sok minta érné el a 70 pontot. Feltehetően a vegytani elemzés is érdekes dolgokat mutathatna ki.

Ma, 2011. április 29-én mutatja be Budapesten a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban az új évjáratú borait a Tokaj Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete.

A bor bizalmi termék. Borásztól is lehet hallani: állíthatnak teljes állásban megfigyelőt egy pincébe, akkor is csak a borász tisztessége lesz a garancia arra, hogy az kerül a palackba, ami rá van írva. Többek között ezért is érdemes belevágni a borturizmusba: az ember közvetlen közelről ismerheti meg a borok készítőjét, szerencsés esetben a nemes nedűt adó dűlőt, vagy akár a szőlőtőkéket is. S a pincészet meglátogatása után eldöntheti, hogy megbízik-e a borászban vagy sem. Így van ez a gasztronómiában is.

Midőn megkérdeztek egy alkalommal egy borszakértőt, hogy miből tudhatja a közember, hogy egy bor jó-e vagy sem, az illető azt a lakonikus és egyszerű választ adta, miszerint "onnan, hogy a bor jó drága". Habár a válasz első olvasatra idegesítően fölényes, lekezelő és nyegle, végső soron nem alaptalan. Mert persze, hogy a legjobb dolog egy bort úgy megvásárolni, hogy előtte megkóstoltuk. Sőt, úgy kóstoltuk, hogy már mögöttünk van néhány ezer bor megkóstolása. De ha a borok világában járatlan ember egyedül kell orientálódjon, akkor bizony az ár - egyéb, pl. egy szakértő jóbarát - híján elég jó mérce.

A sonka és a tojás jól párosítható vörösborral, és az élettani hatásait tekintve is megfelelő kísérő. Követve a világban hódító divatot próbálkozhatunk magas beltartalmú száraz fehérekkel is.

Ember tervez, Isten végez, - ez a nagy igazság a boros rendezvényekre is érvényesnek tűnik. A Komplex élményt nyújtó VinCe 2011 rendezvény mindkét napján még az előadások alatt szépen kidekoráltam a kiállítókat röviden bemutató ügyes kis füzetkét, amit kaptunk, hogy célirányosan haladjunk borkóstolással és semmiképpen se hagyjuk ki alapvető tételeket. Ehhez képest mire eljött az öt óra, már elment a kedvünk a rendezett kánontól, s inkább a pillanatnyi szeszély irányította lépteinket, s noha sikerült sok mindent abszolválni a fontos célpontok közül, végső soron a tervszerűségből nem lett semmi.

Sokszor hallom, hogy ez egy aranyérmes bor ám, kóstoljam úgy. Pedig egyedül is el tudom dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. Mire is jó akkor a borverseny? Arra, hogy gyakoroljanak a borászok, akik a verseny zsűritagjaként egyszerre kóstolnak sok tételt. Más értelmét nem látom a dolognak.

Nem csökken a feszültség a bormarketing-pénzek körül. A borásztársadalom régóta aggodalommal figyeli a tavaly megalakított Bormarketing Bizottság működését. Úgy tűnik volt alapja, hiszen alakul a botrány, a tagok harmadát felmentették. A módszer már ismert: aki panasszal él, vagy kérdése van, annak nem kell többet jönni.

Palackozásra szállítottam a borom, ami nagy odafigyelést igényel. A tisztaság, gyorsaság nagyon fontos hiszen a folyamat végén is nagyot lehet hibázni. Ilyenkor még idegtépőbb, hogy órákat kell pazarolnom a papírok töltögetésére.

Amikor pár hete azt írtam, hogy az Év boros megarendezvénye, a VinCE megér külön utazást Kárpát-medence bármely szegletéből a magyar fővárosba, a tavalyi rendezvényre eljutó barátaim beszámolóira valamint a meghívottak, kiállítók listájára alapoztam. Az idei esemény részvevőjeként a fenti állítást utólag is határozottan megerősíthetem.

Néhány napja szert tettem egy multifunkciós eszközre, ami elvileg nyomtat, szkennel, faxol, miegymás. Volt is nagy öröm, de kiderült, hogy nem adtak hozzá kábelt. Azóta megtudtam, hogy nem is szoktak. Megoldottam, pezsgőt is bontottam, de tényleg így kell ennek mennie nálunk?

A vonatból lázasan dolgozó embereket látok a földeken országszerte. Budapesten átszaladva örömmel láttam, hogy a tavasz az utcákat is megtöltötte élettel, bár ott valamivel nehezebb megállapítani, hogy mit is csinálnak éppen. A fejem tele van a tavaszi feladatokkal. Gyorsan történik ilyenkor minden, és a mostani döntések az egész évet meghatározzák.

Nézzük először a Michelin-csillagokat, melyek körül igen sok a vita, mióta a gasztronómiai szakmán belül a gumigyár étteremkalauza által megteremtett érték-skála egyfajta etalonként kezdett működni. Volt, aki "visszaadta" a csillagokat, mert idegesítette a megtartásukkal való stressz, volt, aki kétségbe vonta a tesztelők elfogulatlanságát, van, aki a vendégre hivatkozva mellékesnek tartja eleve a csillagokért való küzdelmet.

Érdekes lenne egy alapos közvéleménykutatást készíteni arról, hogy a borszakmán belül ki mit tart magyar bornak. Magyar bor-e a külföldi tőkével Magyarországon működő nagyobb cégek produktuma? Hát a magyar tőkével, magyar felségterületen készített technológiai tömegbor, amely semmi nem mond el a termőtájról, kizárólag a fajtáról, de még inkább a fajtaélesztőről és a komputerizált gyártási folyamatról szól? Magyar bor-e a hajdani, ezer évig Magyarországhoz tartozó területeken, a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken magyar emberek által elkészített nemes nedű? Hát a magyar hagyományoknak megfelelően az említett területeken a többségi nemzet tagjai által készített bor?

A Világörökségről szervezett konferenciát a Tokaji Borbarátnők Társasága "Lehetőségek és esélyek" címmel. A tanácskozás a világörökségi cím térségfejlesztésre gyakorolt hatását vizsgálta. Nem csak összefoglalta a jelenlegi helyzetet, de jó híreket és ötleteket is kaptunk. A borvidéken az utóbbi néhány évben komoly szellemi potenciál koncentrálódott, amely jogos várakozásokkal tölti el a helyi civileket.

Sok támogató levelet kaptam a hőzöngő borász bejegyzésre. A bormarketing-téma messze vezet, és közérdeklődésre tart számot, ezért foglalkozunk vele. Közöljük Marczingós Zoltán levelét, a címre kattintva olvasható.

A Bormarketing Bizottság ülésén az Agrármarketing Centrum (AMC) igazgatója, Simon Péter azt mondta, hogy a moszkvai Prodexpo kiállításon volt egy hőzöngő borász (én), akinek nem tetszett a stand minősége és látogatottsága. Majd hozzátette, hogy nem kell mennem az AMC által szervezett kiállításokra, nem tartanak rá igényt. Ez aztán a megoldás...

Megvan a második magyar Michelin-csillag. Az Onyx utóbbi négy borvacsoráján kivétel nélkül szerepelt tokaji borász, ami talán azt is jelzi, hogy jó úton járunk, hamarosan elérhetjük a méltó helyünket a világ kulináris- és bortérképén egyaránt.

A magyar borrajongó naplójában vannak a piros betűs állami, családi, valamint vallási ünnepek mellett kézzel vastagon bekarikázott, kiemelt dátumok, melyekhez igazítunk kirándulást, nyaralást, születésnap-ünneplést, egyebeket. Mondjuk úgy, hogy ezek a már-már kötelezően abszolválandó, nem ritkán többsíkú próbatételnek is beillő mega-kóstolók, amikor az átlagfizetésből élő ember is megkóstolhatja az egyébként szinte hozzáférhetetlen árú nemes nedűk tucatjait. (A több síkú próbatétel alatt azt értem hogy egyrészt ki kell bírni, hogy a legjobb borból is csak annyit juttassunk a szervezetbe, amennyi az ítéletalkotáshoz feltétlenül kell, másrészt még így is annyit kóstol az ember 6-8 óra alatt, hogy egy szép eufemizmussal élve "elfárad" a végére. Nemcsak organo-leptikailag.)

Tegnap jártam egy virágboltban, ahol bort is árulnak. Méghozzá jó borokat, szakszerű tanácsadás mellett. Elgondolkodtatott a dolog, és örültem ennek a természetes párosításnak, főleg így nőnapkor.

Nem feltétlenül szükséges, hogy az ember minden kérdésre csípőből tudjon válaszolni s hogy az élet minden területén rendet tegyen, toplistákat állítson fel, rangsoroljon műalkotásnak is beillő megvalósításokat vagy a természetnek különböző csodáit. Ezzel együtt jó érzés, ha tudunk válaszolni, amikor egyik-másik barátunk rákérdez, hogy ki a kedvenc borászod, mi a kedvenc borod, mi a kedvenc borvidéked vagy borfajtád, s netán a választ meg is tudjuk indokolni.

A zuhanyhíradóban azt hallottam tegnap este, hogy a lengyel EU-elnökség alatt magyar bort fognak felszolgálni a lengyel testvérek. Jó hír ez, főleg mivel van is saját magyar boruk, a szamorodni. Mivel ők voltak a fő piac, tiszteletükre lengyel nevet kapott ez a borkülönlegesség, ami magyarul egyszerűen annyit jelent: "ahogy termett". Szeretnek is ők minket, télen többször voltam Varsóban, és folyamatosan meglepődtem, mennyire jól ismerik és hogy szeretik a magyar borokat arrafelé. Pedig jót csak ritkán kapnak...

Mit veszít az értékéből egy találó megfogalmazás, ha közhelyesítik? Óhatatlanul is felvetődik az emberben e kérdés, midőn leírja sokadikként az egri bikavér fehér testvérének neve kapcsán az első asszociációt: Csillag születik. A cím az összes áthallásával annyira találó, hogy egyszerűen minden molekulám tiltakozik az ellen, hogy lemondjak róla pusztán azért, mert a névadás kapcsán ezt már mások is elmondták, leírták.

Megkockáztatható, hogy a borszerető és a bor iránt mélyebben érdeklődő emberek, ha magyar vörösborról van szó, akkor legnagyobb számban Szekszárdra asszociálnak.

Az iskolaalapítót ünnepelte az általa vezetett Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület, hatvanadik születésnapja alkalmából gyűlt össze a társaság. A nemzetközi szinten legismertebb magyar borászt méltatni ebben a terjedelemben nehéz lenne, legyen elég annyi, hogy ő bizonyította be a kompromisszummentesség, a folyamatos kutatás, és a hagyományok tiszteletben tartásának működőképességét.

Február 7-11 között rendezték meg a Prodexpo-t, a legnagyobb élelmiszeripari kiállítást Oroszországban. Volt magyar stand is, olyan, amilyen szokott. Újra hatalmába kerített a jól ismert érzés, a magyar megjelenés olyan, mint a magyar naracs: kisebb, csúnyább.

Kevés olyan kellemes élmény van egy borrajongó életében, mint felfedezni egy jó borokat jegyző pincét, melyről még soha nem hallottunk, soha nem olvastunk. S ha már felfedeztünk egy ilyen pincét, akkor belső impulzus, hogy írjunk róla. A minap Mórra vetett a Sors, ahol már volt alkalmam megfordulni két esztendővel ezelőtt a Pünkösdi bortúra apropóján.

Maurer Oszkár közösségszolgáló emberjogi aktivista és borpróféta egyszemélyben. Vezetett évekig cserkészcsapatot, időt, pénzt és energiát nem kímélve, az asszimiláció széléről hozott vissza szerémi magyar gyerekeket, ő irányította rá első ízben a média figyelmét a szerbiai magyarverésekre, akkor, amikor még a hivatalos délvidéki "érdekvédelem" tagadta a támadások etnikai jellegét.

Ha létezik borvidék Magyarországon, ahol minden komoly, igényes borász lépéshátránnyal indul, ahol a legkevésbé vannak kihasználva a lehetőségek és ahol leginkább eltér a tényleges adottság attól, amit a borfogyasztó közönség gondol, akkor az a Kunság. De ide lehet érteni Csongrádot is, Hajós-Baja jobb helyzetben van talán egy fokkal.

Itt a február, a Furmint Február. Idén ismét megrendezik a programsorozatot, amely szép példája az önzetlen polgári kezdeményezésnek és az összefogásnak egy közös ügy érdekében. A csúcspont a Nagy Furmint Február kóstoló volt február 10-én, amelynek a várható érdeklődés miatt nagyobb helyszínt kerestek, de így is hamar elfogytak a jegyek. A furmint tehát a jelenlegi magyar sikertörténet.

Nemrégiben megválasztották a 2010-es "Év bortermelőjét" Légli Ottó személyében, aki bizony már rég megérdemelte ez a díjat, nem véletlen, hogy hét ízben is ott volt a legtöbb jelölést kapott ötös-fogatban. Most azonban nem erről szeretnék szólni, hanem magáról a díjról, annak értelméről, hasznosságáról.

Téved aki azt gondolta, hogy vidéken az emberek a tornácon pipálnak egész télen. Dolgozunk ilyenkor is, csak a föld és a növény pihen, de azt sem mindig hagyjuk. Orosz Gábor barátom felszántotta az egyik területet, ahol telepíteni szeretnénk. Van olyan gép, ami az átfagyott földön is vidáman dolgozik, csak erő és elszántság kérdése minden.

A Pannonia Női Borrend kiírt egy pályázatot fiatal borászok számára. A díj célja a tehetséges fiatal borászok munkájának elismerése. Rábeszéltek, pályáztam, pedig nem nyerhettem, több okból. Közérdeklődésre viszont számot tarthat, tehát itt. A feladat szép, a magyar borászat helyzetének, gondjainak elemzése, a megoldási javaslatok vázolása, saját példa és pálya bemutatása, és persze egy ezzel összhangban lévő saját bor volt. A nyertes legalább Juniboros, és barát is, szívből gratulálok Sebestyén Csabinak!

A Luca-napon vetett búzám szépen megeredt, azaz lesz idén termés, egészség, bőség, minden. Nagy évet nem kell azért várni, mert csak januárra érte el azt a méretet, amit karácsonyra írnak a feljegyzések, de egy hét késés nem a világ...