borbandi

Egyik kedves ivócimborámmal elhatároztuk, hogy teszünk egy bor-centrikus túrát az Alföldön.

Ma járt le a föld-alapú támogatások igénylésének határideje. Ez olyan pénz, amit az EU ad. Mondhatnám jár, csak le kell érte hajolni. Az igényélés menete viszont nem egyszerű, ahogy Magyarországon semmi sem. Egy kifejezetten rossz felbontású műholdképről kellett tájékozódnom a falugazdásznál, így azonosítva az általam művelt táblákat, persze a jól ismert büntetőjogi felelősségem tudatában. Kínomban csak annyit tudtam erre mondani, hogy elég rég láttam így ebből a szögből a szőlőmet, ugyanis mióta földműves vagyok, nem nagyon lőttek fel a kozmoszba...

Egy régi kedves ismerősöm szólt, hogy menjünk. Van ilyen. Beültünk a drága terepjárójába, és viccesen szűkülő utakon Tabdiba értünk. Gyermekkoromban volt a sarkon egy kocsma, amit a srácok napközinek hívtak, de Tabdi borozó volt kiírva. Szürreális hely volt, merőkanállal mérték a bort, gyerekfejjel sokminden volt döbbenetes. Mélyen beégett, úgyhogy örültem hogy eljutottam végre a névadó településre, ahová régóta készültem.