borbandi

Ma van a Múzeumok Nemzetközi Napja. Erről eszembe jutott, hogy közérdeklődésre tarthat számot a borgyűjtés témaköre. A régi pezsgős írásom kapcsán is sokan kérdeztek. Ha röviden akarok fogalmazni, azt kell mondanom, hogy a bort inni kell, nem gyűjteni.

Ma járt le a föld-alapú támogatások igénylésének határideje. Ez olyan pénz, amit az EU ad. Mondhatnám jár, csak le kell érte hajolni. Az igényélés menete viszont nem egyszerű, ahogy Magyarországon semmi sem. Egy kifejezetten rossz felbontású műholdképről kellett tájékozódnom a falugazdásznál, így azonosítva az általam művelt táblákat, persze a jól ismert büntetőjogi felelősségem tudatában. Kínomban csak annyit tudtam erre mondani, hogy elég rég láttam így ebből a szögből a szőlőmet, ugyanis mióta földműves vagyok, nem nagyon lőttek fel a kozmoszba...

Érdekes lenne egy alapos közvéleménykutatást készíteni arról, hogy a borszakmán belül ki mit tart magyar bornak. Magyar bor-e a külföldi tőkével Magyarországon működő nagyobb cégek produktuma? Hát a magyar tőkével, magyar felségterületen készített technológiai tömegbor, amely semmi nem mond el a termőtájról, kizárólag a fajtáról, de még inkább a fajtaélesztőről és a komputerizált gyártási folyamatról szól? Magyar bor-e a hajdani, ezer évig Magyarországhoz tartozó területeken, a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken magyar emberek által elkészített nemes nedű? Hát a magyar hagyományoknak megfelelően az említett területeken a többségi nemzet tagjai által készített bor?