Február 7-11 között rendezték meg a Prodexpo-t, a legnagyobb élelmiszeripari kiállítást Oroszországban. Volt magyar stand is, olyan, amilyen szokott. Újra hatalmába kerített a jól ismert érzés, a magyar megjelenés olyan, mint a magyar naracs: kisebb, csúnyább.

Forrás: de

Elvileg vannak változások a bormarketingben. Van bormarketing bizottság is, mondjuk éppen a botrány közelében... Van aki már kilépett, mert nem adja a nevét hozzá, de ez egy másik cikk témája lesz, hamarosan...

Az AMC (Agrármarketing Centrum) által szervezett közösségi magyar stand nagyon béna volt. A lapostévén disznók mennek a vágóhídra, ahogy húsz éve mindig. A stand dizájnja minimál, mondhatnám primitív. Szürke és fehér, csak egy nagy pirospaprika szinesíti. Ilyen helyre nem csoda, ha nem tér be senki. A szomszéd konzervesekkel és nyulasokkal kínunkban és unalmunkban azon röhögtünk, hogy aki arra tévedt, az is gyorsan irányt vált, menekül, ahogy bír.

Forrás: de

Ilyen standra nem jön senki, de komolyan senki, hacsak nem beszéltük meg előre. A nagy csendben persze hallottuk a többi pavilonból a tömeg morajlását, annyi ember volt, hogy a metrón csak krumpiszsákként lehetett utazni odafelé, a lemaradó emberek tuszkolták be a többieket a kocsikba.

A bor- és szeszkereskedők világszínvonalú, emeletes, csupa üveg, fényes standjai álomszép lányokkal egy más világ képét vázolták, hatalmas volt a kontraszt. Hosztesszt bérelni persze már nem volt keret, sem kedv, más vonzerőnk sem volt.

Csak a színvonalas borok, amelyeket légipostával, elvámolva kiküldtem, saját pénzemen. Majd utánuk mentem én is, a szintén adózott forintjaimból, és igyekeztem menteni a menthetőt, mint tizenéve folyamatosan. Most utoljára.

Vannak azért híveink, akik évről évre várják a komoly, minőségi borokat. Mert tudják, hogy vannak. Még azt is hajlandók elfogadni, hogy vállalható standunk és marketingünk nincsen. Igen, Oroszországban is vannak világszínvonalú szakértők, és igyekeznek a magyar borokat piacra juttatni. Egyetlen önző érdekük az, hogy szeretnének hozzájutni a magyar hegyek levéhez.

Komolyan meg kellene dolgozni a piacokat, amelyeket megcélzunk, másképp nincs sok értelme. Az adófizetők pénzét rosszul és értelmetlenül elkölteni, csak hogy csináljanak valamit, nem érdemes. Tudom viszont, hogy a lengyel és orosz piac felvenné a minőségi magyar borok és élelmiszerek nagy részét, mert ezekben az országokban legalább tényleg érdeklünk valakit.

Demeter Endre