Nemrégiben megválasztották a 2010-es "Év bortermelőjét" Légli Ottó személyében, aki bizony már rég megérdemelte ez a díjat, nem véletlen, hogy hét ízben is ott volt a legtöbb jelölést kapott ötös-fogatban. Most azonban nem erről szeretnék szólni, hanem magáról a díjról, annak értelméről, hasznosságáról.



A helyzet az, hogy nincs olyan kitüntetés, olyan díj, kezdve a Nobel-díjtól az Oscar-díjon keresztül a Michelin-csillagokig, amit ne vitatnának sokan, miközben az adott szakma számára de facto rangot jelentenek, a közönségnek pedig eligazodási pontot. Lehetne sorolni, hogy ki mindenki érdemelte volna meg hamarabb (pl. Szepsy István) vagy netán később (szerintem például Figula pincészet a díj elnyerése után jelentkezett olyan borokkal, amelyek alapján méltóvá váltak a kitüntetéshez, miközben Légli Ottó már 2000-ben a dél-balatoni borvidék egyik, ha nem "a" legjobbja volt s addig azon a borvidéken soha nem ismert koncentrációjú borokkal örvendeztette meg a borfogyasztó közönséget), de a lényeg az, hogy mindeddig érdemtelen nem kapta meg eme elismerést.

Forrás: de

Vagyis lehet, hogy nem mindenki kapta meg, aki egyébként kiérdemelte volna (elég csak az idei jelöltek névsorára vetni egy pillantást, közöttük többen is "megértek" már rég e díj átvételére), de az is biztos, hogy e titulus birtoklása egyfajta minőségi garanciát jelent a laikus fogyasztónak. Márpedig ilyen igazodási pontokra nagy szükség van.

Ezért fontos intézmény a Mészáros-Rohály szerzőpáros által szerkesztett Borkalauz, a 7x7, a borszaklapok tesztjei, ezért fontos még a Népszabadság TOP 50-je is, tudván tudva, hogy "objektív" TOP 50-et egyszerűen nem lehet megalkotni, mivel nincs abszolút mérce. Ahogy a Mona Lisát nem lehet objektíve összemérni Csontváry Magányos cédrusával, vagy az Andalúziai kutyát a Solarissal úgy aligha lehet százas skálán objektíve versenyeztetni mondjuk a Szepsy cuveét a Konyári János által megalkotott Pávával vagy Demeter Zoltán Lapis Furmintjával.

Forrás: de

Maradjunk annyiban, hogy jó, hogy van Borakadémia, akkor is, ha nem mindenki a tagja, akinek ott helye lenne s jó, hogy van egy "Év bortermelője" cím, amelyre odafigyel a média. Annál is inkább, mert nagy szükség van kommunikációs csomópontokra, melyek a köz figyelmét felhívják a magyar borokra, nem elég ehhez a rétegsajtóként működő tucatnyi borszaklap, nem elég a megannyi borfesztivál, kellenek azok az elismerések, melyek ránkzúduló az információs dömpingben a borra irányítják a média "megacsatornáin" keresztül közérdeklődést.

S persze gratulálunk az idei győztesnek, aki igazán jó csapatba került.


Dorozsmai Endre